A vártnál többen tették tiszteletüket a programon, vagy 50-60 felnőtt és gyermek. A zenét hárman szolgáltattuk Fehér Mihály külsőrekecsini harmonikással, Kovács Gábor pusztinai furulyással és jómagam, hegedűjátékkal. A jó hangulatot a táncosok bekiabálásai fokozták, ahogy belemelegedtünk egyre gyorsultak a táncok tempói. Bár nem tartott tovább 2-3 óránál, de sokan jókedvvel térhettek haza. Most is kiderült, hogy összefogással sok mindent el lehet érni. Nemcsak a szervezésben segített a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége, képviselőik tánctudásukat is bemutatták. A program az eredeti tervhez képest változott ugyan, de senki nem bánta. Ugyanis úgy terveztük, hogy először bemutatkozunk a tanítókkal és utána jöhet a táncház, de miután a harmonikás megunva a várakozást elkezdett játszani, mi többi zenészek bekapcsolódtunk, a lábak sem bírták tétlenül. Rövid idő alatt olyan jó hangulat kerekedett, hogy aztán csak a pihenő alatt történhetett meg az előadás. A tanítók egyike Markaly Imola előző évben is ebben a faluban tanított, megmutatta képekben, mi történt, mit csináltak a gyerekekkel, utána én is elmondtam pár szóban, hogy ki vagyok, miért is jöttem. A falubeliek lelkesen fogadták az eseményt.
