Több mint 30 beregrákosi diák csatlakozott a Játszóházra keresztelt programhoz a református parókián. Egy kézműves délelőttnél azonban sokkal tartalmasabban töltöttük az időt 9-től 1 óráig. A helyi gyerekek nagyon jó hangúak, hiszen rengeteget énekelnek közösen a hitoktatókkal. Az egyházi énekek üzenete és a közös éneklés élménye kötődést jelent számukra a közösséghez, a csoporthoz, ezzel erősítve magyar identitásukat is, ezért kiemelten fontos, hogy minél többet énekeljenek a gyerekek. Nemcsak itt, hanem Magyarországon is!
Az éneklés után közösen imádkoztunk, majd Páll Lászlóné Gál Irén lelkész tartott áhítatot a gyerekeknek, melynek során - egy "marslakóvá" átlényegülve - kérdezgette a gyerekeket, hogy mennek a dolgok itt a Földön, hogyan működik egy család, egyáltalán mi az a család? A családok templomba járnak? Mi az a templom? És kik járnak oda? Mi a gyülekezet? Kik a tagjai? És a gyerekek segítették megérteni a földönkívülinek, hogyan is zajlik náluk az élet.
A kézműveskedés előtt még egy előadással készültünk a gyerekeknek: egy rövid prezentációban bemutattam nekik, hogy a régi paraszti világban milyen kalendárium szerint éltek az emberek (szeptemberi Szent Mihály, lőrinces dinnye, népi időjárás jóslatok naphoz kötődve, szüreti hagyomány stb.). Kiderült, hogy ők maguk is rengeteg ilyen mondást ismernek, pl. "ha alacsonyan szállnak a fecskék, eső lesz", vagy "ha udvara van a holdnak, szeles lesz az idő". Nagy volt az öröm, amikor elértem a szeptember 29-i Szent Mihályhoz, és az egyik hozzá kapcsolódó mondáshoz: "ha sok makk van, sok hó lesz Karácsony előtt". Csak úgy visítottak örömükben, mert a tölgyfákról már most hullik a sok termés! Ezután csak remélni tudom, hogy tényleg lesz hó még az ünnepek előtt, nehogy csalódjanak.
A kalendárium után két népdalt is megtanultunk: egyet a szürethez kötődve ("Érik a szőlő"), egy másikat pedig a régióhoz kapcsolódva ("Mikor megyek Ushorodra", nagydobronyi népdal).
Miután szellemileg kellően felébresztettük (vagy lefárasztottuk) a gyerekeket, elkezdődhetett a kézműves foglalkozás. A kisebbek gyöngyből készítettek virágos karkötőt, a nagyobbaknak pedig megtanítottuk a csomózás technikáját. Először csak az alap "csíkos" csomózást tanultuk, legközelebb a legidősebbekkel mintát is készítünk a karkötőkre.
A napfényes szombat délelőttöt közös uzsonnával, levezetésképp pedig egy kis szabadtéri játékkal zártuk. A lelkész úr, Páll László, és felesége mesélték, hogy korábban is voltak játszóházak Beregrákoson, de az utóbbi időben elmaradtak. A gyerekek lelkesedésén látszik, hogy van rá igényük, ezért szeretnénk újra feleleveníteni ezt a hagyományt, és ezentúl havi rendszerességgel megrendezni a kézműves játszóházat. Legközelebb október 24-én tartunk szüreti mulatságot, ahol táncház és közös bográcsozás is lesz, a második őszi játszóházat pedig november 21. környékére tervezzük.
A cikkhez tartozó galériánkban további képeket talál a játszóházról.
