A különleges helyzetből a Teleház tagjai is profitáltak: az ünnepek között ugyanis négy barátom meglátogatott a macedón fővárosban, s természetesen a Szervezet székházában is tiszteletüket tették. December 30-án így tanár és tanítványok, magyarok és macedónok mind együtt zártuk az évet, s a szokásos „batyubál” evés-ivása mellett játszottunk, beszélgettünk, sőt, zenéltünk is.
Természetesen Magyarországról érkező vendégeim nem jöttek üres kézzel, így az asztalon a klasszikus balkáni ételek mellett ez alkalommal megjelent a hazai szarvaskolbász, a gönci barackpálinka, a házi almás pite, mézeskalácsok, pogácsák, magyar borok és persze az elmaradhatatlan kedvenc, a Túró Rudi is.
A visszajelzésekből ítélve a gasztronómiai, nyelvi és zenei élményeket is biztosító estét mindenki maradandó emlékként őrzi.
A másnapi, tűzijátékkal és koncertekkel színesített ünnepséget, illetve január első napjait is együtt töltöttük a Teleház egy-egy lelkesebb tagjával, meglátogatva a nevezetesebb macedón városokat.
Az ünnepek múltával aztán újult erővel vágtunk neki a tanulásnak, mind a „kezdő”, mind a „haladó I.” és „haladó II.” csoportokkal. Egyre többen fontolgatják, hogy lassan felveszik a kapcsolatot a konzulátussal, s a szükséges formaságok után megpróbálkoznak az állampolgársági vizsga letételével.
Biztos vagyok benne, hogy ha az eddigiekhez hasonló ütemben tudunk haladni 2016-ban is, akkor májusi távozásomig több magyar állampolgár is „születik” majd Szkopjéban.