Mikulás-járás Máriafalván
Mikulás-járás volt Máriafalván, túl az óperencián, ott, ahol a madár se jár, ott, ahol a kurta farkú malac tényleg túr, abban a mindössze 200 lakosú moldvai falucskában, amelyet gyalog, dimbes-dombos erdőn át vezető úton lehet megközelíteni.
A Petőfi Sándor Program bákói ösztöndíjasai olyan gyerekeket akartak meglepni december 6-án, akikhez bizony nem mindig jut el a Mikulás, és akik nem járnak be (olyan gyakran) a nagyvárosba, hogy a bevásárlóközpontokban találkozhassanak a Télapóval.
A Mikulás (Boros Rezső) és krampusza (Ambrus Melinda) előző nap gondoskodott arról, hogy legyen a zsákban minden jó, és már kora reggel elindult, hogy a máriafalvi csángómagyar gyerekek arcára mosolyt csaljon érkezésével. Lujzikalagorban csatlakozott a Mikulás négykerekű szánjához Czimbalmos Márta, a máriafalvi gyerekek magyartanára.
Miután a gyerekek tanúbizonyságot tettek arról, hogy milyen odaadóan tanulják egész évben a (csángó)magyar örökség kincseit, kinyílt a Mikulás zsákja, és mindenki kapott édességet és gyümölcsöt.
A kis eldugott falu határát a Mikulás és krampusza nehezebb zsákkal hagyta el, mint amivel érkezett. Mert az édességeknél és a gyümölcsöknél jóval többet nyom egy rendkívüli tanár példája és a sok-sok őszinte, vidám, boldog gyermekmosoly, amelynek súlya nem lehúz, hanem felemel.
