Jelenlegi hely
A szórvány tudományos megközelítése
Következésképpen igen eltérő kulturális és szociális helyzetű csoportokat sorolnak e kategória alá. A fogalom pontos meghatározáshoz szükséges kritériumok, azaz a szórványnak nevezett közösségek demográfiai, földrajzi, szervezettségi, intézményes, jogi, etnikai, nyelvi és kulturális megkülönböztető jegyei máig vitatottak. Mindennek oka a szóban forgó szakkifejezés szemantikai fejlődésében keresendő.A szórvány fogalom első megjelenése azokban a XIX. századi felmérésekben található, melyek a történeti Magyarország népességének vallási megoszlását voltak hivatottak feltérképezni. Ebben az időben a szórvány – csakúgy, mint a hozzá legközelebb álló, görög eredetű diaszpóra kifejezés a nemzetközi szóhasználatában – felekezeti vonatkozású fogalomként terjedt el a magyar köztudatban. Jelentéstartalmának etnikai és nemzeti hovatartozásra vonatkozó kibővülése – szintén a diaszpóra kifejezés nemzetközi alakulásához hasonlóan – a térségben megjelenő nemzeti ideológiák elterjedéséhez vezethető vissza. A Habsburg Birodalom egységét veszélyeztető nemzetiségi törekvések felerősödésével, az egymással kibékíthetetlen nyelvi (kisebbségi) és hivatali (birodalmi) nacionalizmusok kialakulásával, valamint a nemzeti hovatartozás kultúrnemzeti megközelítésének elterjedésével együtt a társadalmi berendezkedést vizsgáló kutatások egyre finomabb elméleti és módszertani készlettel törekedtek a Kárpát-medence nemzetiségeinek és etnikumainak földrajzi és demográfiai helyzetét feltérképezni. Ezeknek a kutatásoknak a legfőbb célja az volt, hogy megmutassák, pontosan hol, hányan, milyen arányban és népsűrűségben élnek az egymástól statisztikailag elkülönített etnikai és nemzeti közösségek. Az ezt a célt szolgáló új tudományterületek fejlődésével értelemszerűen bővült a nemzetiségi kutatások terminológiája is.
Orbán Balázs kapui - Szejkefürdő
Ebben a folyamatban párosult a magyar szórványfogalom jelentése az etnikai és nemzeti szemantikai mezőkkel, míg a diaszpóra kifejezés megmaradt a vallási felekezetek értelmezési körében.
Az első világháborút követően, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával és a trianoni szerződésben rögzített új államhatárok megvonásával a magyar nemzeti kérdés (tehát az állam területi és a nemzet elképzelt határainak nem egybeeséséből fakadó problémakör) megközelítése, valamint a hazai kisebbségkutatás tematikája gyökeresen megváltozott. Míg a Nagy Háború előtt az ország határain belüli etnikai és nemzeti heterogenitás volt a meghatározó, addig a háború után az ország határain kívülre rekedt magyar közösségek helyzete került a figyelem középpontjába. Ennek következtében a szórvány és vele együtt a diaszpóra kifejezés jelentéstartalma is átalakult: a felekezeti/nemzetiségi hovatartozás elvét felváltotta a migráció/ helyben maradás elve. Ebben a megközelítésben a szórvány terminust elsősorban a határváltoztatások következtében kisebbséggé vált, fokozatosan felmorzsolódó közösségek megnevezésére használják, míg a vele eredetileg szinonim diaszpóra kifejezést a vállalt migráció következtében kialakult etnikai, nemzeti vagy vallási alapon szerveződő kisebbségek jelölésére alkalmazzák.
Fából és földből - Kápolnásfalu
Az 1989-es rendszerváltást követően a határon túli (külhoni) magyar kisebbségek és vele együtt a szórványközösségek iránti tudományos érdeklődés felélénkült. Sorra szerveződtek és jelentek meg a témával kapcsolatos, összegző jellegű konferenciák és tanulmánykötetek. Újabb és újabb értelmezési keretek és tipológiák születtek a fogalomi zavarok tisztázására és a szórványkutatás rendszerezésére. Az első és talán legkézenfekvőbbnek tűnő szempont a szórványközösségek kvalitatív, számszerű meghatározása volt. E közösségtípus kiterjedésének, létszámának, méretének és a társetnikumokhoz viszonyított arányának kérdéséről azonban nem alakult ki tudományos konszenzus. Ellenben a statisztikai, népszámlálási adatok mellett a szórványkutatásban egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a vizsgált közösségek környezeti adottságainak, lényegi jellemzőinek és társadalmi státusának. Eszerint megkülönböztethetünk rurális (falusias) és urbánus (városias); szigethelyzetű (közel homogén, bizonyos belső normarendszerrel, saját igazodási szempontokkal rendelkező), diszperz helyzetű (elenyésző kisebbséget alkotó) és tömbperemi helyzetű (a tömbjellegből éppen leszakadó, fragmentálódó); valamint epifánikus (erős etnikai tudattal és nemzeti kötődéssel rendelkező, önreprezentáló) és rejtőzködő szórványközösségeket. Tipologizálhatjuk továbbá e speciális kisebbségi közösségeket a nyelvhasználat (nyelvválasztási stratégiák, a beszélt nyelvek funkcionális elkülönítése), az iskolázottság (választható intézmény oktatási nyelve), a vallásgyakorlat (magyar templom megléte, illetve hiánya, valamint a magyar nyelvű szertartások gyakorisága), az intézményrendszer (helyi érdekképviseletek, kisebbségi szervezetek, egyesületek, pártok jelenléte), a többségi társadalommal való viszony (kisebbségi jogok megléte és érvényesülése), a gazdasági helyzet (a kisebbségi gazdasági elit jelenléte, térnyerése, illetve vesztése) és más, hasonló jellegű, kvalitatív elvek alapján.
Templomtér - Csíkménaság
A szórványközösségek tagjai bár szétszóródva élnek, más etnikumok között, de nem elszigetelten. Környezetükkel egymásra kölcsönösen ható kapcsolatot tartanak fenn, mely dinamikusan alakítja kulturális és nyelvi sajátosságaikat. A többségi társadalommal való találkozások, interakciók során, a kontextusnak megfelelően kifejezésre jutó kulturális jegyeik, lényegi jellemzőik folyamatos változás alatt állnak. Ennek figyelembevétele a szórványkutatásban új perspektívába helyezte a téma megközelítését. A szórványról mint elkülönült, statikus, számszerűen körülírható állapotról áthelyezte a hangsúlyt a szórványosodás folyamatára. E folyamat domináns jellemzője az asszimiláció. A történelem során a szórvány fogalmához tapadt, fentebb említett veszteségolvasat eredményeként a nyelvi és kulturális asszimiláció a hanyatlás, a térvesztés, a nemzetromlás szinonimájaként, a nemzeti érdek ellenfogalmaként terjedt el a köztudatban. A szórványközösségeket ezért hajlamosak vagyunk hátrányos helyzetűeknek vélni, melyek minden esetben védelemre, gondozásra szorulnak. Ez a szemlélet azonban nem tesz különbséget az erőszakos szórványosítás és a természetes szórványosodás, tehát a politikai környezet negatív hatásai, a diszkrimináció és az egyéni döntések alapján történő nyelv- és nemzetváltási vagy választási folyamatok között. Éppen ezért, az asszimiláció depravációs (minden esetben romlást okozó) olvasatát mára a tudomány meghaladta. Az etnográfiai kutatások és esettanulmányok rávilágítottak arra, hogy a szórványosodás nem általánosítható jelenség, hanem sokszínű és összetett folyamat. Ebből kifolyólag a szórványkutatás jelenlegi kihívása a szórványban élők más etnikumúakkal való együttélésének, találkozási kontextusainak, identitáskategóriáinak, belső nyelvezetének, alkalmazkodási gyakorlatainak, etnikai határ-konstruáló (vagy megszüntető) aktivitásának feltárása és bemutatása. Az így keletkezett ismeretanyag elengedhetetlen a szórványosodás sokféleképpen és más-más okokból történő folyamatának megértéséhez, a nyelvi és kulturális asszimiláció esetleges lassításához.
Hívogató torony - Firtosváralja
Ugyan az eltérő kutatási módszereket és értelmezési kereteket valló, különböző diszciplínákat képviselő szórványkutatók között nem alakult ki konszenzus a szórvány pontos fogalmi meghatározásáról, az ezzel kapcsolatos diskurzusok folyamatosan napirenden tartják a Kárpát-medencében, kisebbségben élő magyarok sokszínű élethelyzetének, interetnikus kapcsolatainak alakulását, a szórványlét kihívásait és lehetőségeit.
Gazsó Dániel
Nemzetpolitikai Kutatóintézet
AJÁNLÓ BIBLIOGRÁFIA A MAGYAR SZÓRVÁNNYAL, SZÓRVÁNYOSODÁSSAL FOGLALKOZÓ SZAKIRODALOMBÓL
