Credo, avagy hétköznapi nemzeti hitvallás Petőfi segesvári szobránál
Brassó és Nagyszeben mellett Segesvár a mai Románia egyik leglátogatottabb, legkedveltebb turisztikai célpontja. A legreprezentatívabb angol, német, spanyol és egyéb világnyelveken kiadott Románia vagy Transsylvania útikönyvek borítóján legtöbbször a segesvári óratorony látható, vagy más részletek a belvárosból. Akiket ide Árpád-házi királyaink betelepítettek, a szászok, olyan páratlan városi kultúrát hoztak létre, a 12. század óta folyamatosan építkezve, harcolva, de mindig újrakezdve és gyarapodva, ami kiállta az évszázadok véres viharait is. Majdnem 900 év, de az utóbbi évtizedekben közösségeik ellehetetlenültek, egzisztenciájuk, identitásuk veszélybe került, sokan elvándoroltak. Egy nemzeti közösség, amely egykor elképesztő kulturális és gazdasági kapacitással rendelkezett a Magyar Királyság idején több szász éven keresztül, pár évtized alatt gyakorlatilag eltűnt. A nyugati turisták számára Segesvár olyan, mintha középkori díszletek között járnának, miközben legtöbbjük, nem ismeri a valóságot, a város igazi arcát, kulturális és épített értékeinek gyökerét, történelmét. Mi, magyarok még itt vagyunk! - bár szórványban nehéz a megmaradás, és különösen a gyarapodás, de nemzeti közösségeink nem juthatnak a szászokhoz hasonló sorsra. Ezen az ügyön dolgozni nem kiváltság, hanem feladat, minden magyar ember feladata a maga helyén, a maga módján, az anyaországban, és az anyaország határain túl.
