Látnivalók Dél-Erdélyben
A Dél-erdélyi főúton haladva nem sokunknak jut eszébe Hunyad megyében Vajdahunyad várán kívül máshol is megállni, pedig számos látnivaló akad a Retyezát északi lábainál fekvő Hátszegi-medencében.
Fehérvízen (Râu Alb) már a 15. században is állt templom, amit a 18. században átalakítottak, 1788-ban azonban a török seregek lerombolták, így a görög-keleti és református közösségek által közösen használt épületet 1796-ban ismét felújították. Az elnéptelenedett templomot a helyiek az 1960-as években le akarták bontani, a tetőszerkezeten dolgozó mestereket azonban munka közben villámcsapás érte. A babonások azóta rettegve kerülik a megcsonkított épületet.
Malajesd (Mălăieşti) várának történetéről sajnos nem maradtak fenn írásos emlékek. A négyszintes, négyszög alaprajzú lakótorony a 13-15., a négy bástya a 16. században épülhetett. Tulajdonosai a Szerencsen, a Keresztesi, majd pedig a Mara család voltak. A vár a 17. század óta lakatlan, és egészen a közelmúltig romosan állt. 2014-ben uniós támogatásokból felújították, ma múzeum működik a lakótornyban.
A demsusi Szent Miklós-templom a legrégibb ma is használt ortodox templom Romániában. Érdekessége, hogy építéséhez Várhelyről (Ulpia Traiana) való feliratos római sírköveket, egy vízvezeték töredékeit, valamint márványt és téglát használtak föl. Sokan az egyik sírkő alapján eredetileg Longinus Maximus síremlékének tartották, mások ma is úgy vélik, hogy egy korábbi, pogány szentély helyén épült. A templom freskóit 1443-ban egy Ștefan nevű havasalföldi mester készítette. Ezeket 1556 után lemeszelték, mivel a reformátusok és az ortodoxok közösen használták a templomot. A belső felújítások után ma töredékeikben láthatók az eredeti falfestmények. A templomnak református és ortodox (később görög katolikus) papja is volt, két külön harangtornya működödtt, és a hozzá tartozó szántókat és szőlőket is megosztották.
Őraljaboldogfalván (Sântămăria-Orlea) több látnivalót is találunk. A főút mellett magasodik román stílusú, de későbbi gótikus elemeket is őrző református temploma, amely a 13. század második feléből való. Mintaként szolgált a vidék későbbi kőtemplomainak építésekor. A 14. század elején készült freskók töredékeit Rómer Flóris tárta fel. A mai is látható, az egész hajót beborító bizánci stílusú freskókat egy Havasalföldről érkezett mester készíthette. A templom 1555 előtt lett a reformátusoké. Néhány cirill betűs karcolás arra utalhat, hogy – mint más Hátszeg vidéki templomok esetében – a reformátusok ezt is közösen használhatták az ortodoxokkal. 1642-ben az egész templombelsőt lemeszelték, 1788-ban pedig a törökök megrongálták. 1908-ban teljesen felújították, azóta csak részlegesen javítgatták, és állapota mára a beázások miatt kritikussá vált.
Szintén Őraljaboldogfalván áll az 1782-ben, barokk sítlusban épült Kendeffy-kastély. 1871 és 1875 között Kendeffy Árpád neogótikus stílusban újjáépítette és angolparkkal vette körül. A kastély vendége volt Rudolf trónörökös is feleségével, Stefániával. Az 1960-as években nyári gyermektáborként használták, állaga leromlott. 1972-ben felújították, tornyát teljesen újraépítették, és a nyolcvanas évektől 32 szobás szállodaként működött. Egykori építtetőinek örökösei 2006-ban visszakapták, és több évig vendéglátóipari egység (kocsma, étterem) működött földszintjén.
Ugyancsak a Kendeffy családhoz kötődnek Kolcvár (Malomvíz) romjai. A 14. századi lakótornyokat várrá bővítették ki, a törökök később elfoglalták, és a 18. századtól romosan áll. Verne Gyulát mégis megihlette Várkastély a Kárpátokban c. regénye írásakor. A vár romjaitól nem messze áll a korábban a Kendeffy család udvari kápolnájaként szolgáló, ma ortodox kolostornak helyt adó templom.
Felsőszálláspatakon (Sălăşu de Sus) egy romos nemesi udvar maradványait találjuk. A 15-16. században épített, vastag falú épületet a Rákóczi-féle szabadsáhgarcok idején egy ostrom során rombolták le a labanc seregek, mivel a Mara Ignácz vezette kuruc csapat itt keresett menedéket.
A Kendeffy család malomvízi (Râu de Mori) kúriája az egész Hunyad megyei magyarság szimbóluma lehetne. A mellette fekvő templommal együtt tragikus látványt nyújtanak: a csupasz falak között a térdig érő gazban járva óvatosan kell lépnünk, nehogy a pince boltívei alattunk is megadják magukat, ahogyan az elmúlt évtizedeknek már többször megtörtént.
