A multikulturális Brassó iskolatörténeti dokumentumai
Képriport az októberi iskolatörténeti tárlatmegnyitóról, aminek a brassói Reménység Háza adott otthont. A tárlat címe: A multikulturális Brassó iskolatörténeti dokumentumai. Értékes helytörténeti források, dokumentumok a 19. századból, a kiegyezés utáni prosperáló évtizedekből, és későbbről, az első és második világháború utáni román államhatalmi érából. Három nyelvvel találkozunk a dokumentumok böngészése közben: magyar, német és román. A három fő erdélyi náció, a magyar, a szász német és a román nyelvi, kulturális, társadalmi presztízse, lehetőségei, megítélése mára alapvetően megváltozott. Nyilván, 1918. után a román elem teljes mértékben túlsúlyossá vált, abszolút felülírta a szász-németet, az 1990-es évekre végül teljesen elsorvasztotta, ugyanakkor a sokáig senyvedő, magára találni nem tudó magyart passzív, nagyvárosi szórványsorsba taszította (Brassóban, Temesváron, Kolozsváron, etc.), egyszerűen számarányával, tömegének erejével perifériára kényszerítette. Pontosabban, a nacionalista, központosító, magyarokkal szemben még mindig komplexusos államhatalom Erdélyben erre használta a betelepítéseket, és egyéb államhatalmi eszközöket, hogy megváltoztassa a nemzetiségi arányokat a románok javára. Ez mindenkor nagyon sikeres volt, és még hozzá a „természetes” asszimiláció talán még sikeresebb, a vegyes házasságok következményei egy-két-három nemzedék után. 1910-ben a városnak 41 056 lakosa volt, ebből 17 831 (43,43%) magyar, 11 786 (28,71%) román, 10 841 (26,41%) német. Amikor azt állítják, hogy Brassó a román államhatalom előtt sem volt magyar többségű, belenyugvás helyett elő kell venni a történelmi forrásokat, és megmutatni, előadni a tényeket. A 18. században viszont és a korábbi évszázadokban szász-német többségű volt.
Nyírő József, született Székelyzsomboron (akkor még Zsombor) 1889. július 28-án. Első sor. 1897-98-as tanév. Elemi, vagyis általános iskola alsó tagozat, 8-9 éves. Az apja neve be van jegyezve, Nyírő Mihály, a helyi római katolikus elemi iskola igazgatója volt, tanító. Az anyja neve nincs bejegyezve, Incze Amália; a korabeli polgári anyakönyvezésben az apa neve, személye, nemzetisége (származás, név és anyanyelv szerint), vallási-felekezeti hovatartozása, foglalkozása volt fontos. Az egyházi anyakönyvezésnél, az egyházi matrikulákban (születési, házassági és halálozási anyakönyvek) az anya adatai is szerepeltek.
