A kis közösségek lelkesedésének a szépsége
Ahogy beköszönt az október, Satrinca apraja-nagyja lelkes készülődésbe kezd, hiszen e hónap elején szokott lenni az ún. Libaszemle, amit idén, október 5-én 15. alkalommal rendeztek meg.
A mindössze 400 főt számláló kis szerémségi falu libatenyésztéséről híres, ami az ottani megélhetés egyik fő forrása, így mindenképpen szerettek volna egy olyan rendezvényt, aminek a középpontjában e háztáji szárnyasok állnak.
Mivel Szerémség e gyöngyszeme már szórványterület, ezért hatványozottan fontos és becsülendő, hogy a rendezvény szervezése során kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy a magyar jelleg is teljes mértékig jelen legyen, kezdve az oklevek kétnyelvű szerkesztésétől, a magyar és szerb műsorvezetésen át a produkciók arányos elosztásáig.
Színpadra lépett többek között a satrincai Aranytoll néptáncegyüttes és énekcsoport, akiket Biró László, Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa kísért citerán, illetve a maradéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület énekcsoportja is, akiknek a munkájában szintén szerencsém volt részt venni.
A programon jelen voltak még dobradóiak, ürögiek, mitrovicaiak, de jöttek Rumáról és Újvidékről is, így elmondhatjuk, hogy az idei Libaszemle létszáma közel hasonló nagyságú volt, mint maga a falu lakossága.
A rendezvény főként ürögi támogatásból valósult meg.
