Múlt héten, egy napfényes májusi napon, 4. alkalommal vehettem részt, a Teleház tagjainak, "tanulóimnak" és mondhatom barátaimnak, magyar állampolgársági eskütételén. Sok évnyi kitartó munka eredménye, és kijelenthetem, a magyarság ünnepnapja játszódott le a szemünk előtt.
Elérzékenyülve hallgattuk közösen a Himnusz és az “Eskü” szövegét, Magyarországtól 1000 km-re Szkopjéban, Macedónia fővárosban. Ezeken a napokon, honfitársaimra pillantva, láttam az érzést, amit csak úgy hívunk “Hazatértem”. Mély és igaz érzelmek törtek felszínre minden alkalomkor, mikor az érintettek átvették a “Honosítási okirat” című dokumentumot. A hazaszeretet érzése lengte be Magyarország Macedóniai Nagykövetségének Dísztermét. Mint, minden alkalomkor, Dr. Dux László István nagykövet köszöntötte honfitársainkat, kiemelve az egyszerűsített honosítási eljárás jelentőségét és szimbolikus fontosságát.
A honosítási eljárás különösen jelentős a szórványban élő külhoni magyarok számára, akik az elszakított területekről érkeztek, és akik immár, a honosítási eljárásnak és a magyar állam támogatásának köszönhetően, hivatalosan is a nemzet részévé válhattak. Macedóniában az elmút 2 évben, mióta tevékenységemet itt folytatom, 22 külhoni magyar vehette át dokumentumait, akik egyben a Teleház tagjai, és a magyaróráimnak aktív résztvevői.
Ezek azok a pillanatok, amit leírni nem lehet, csak átélni. A Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként tudom, munkámmal és elkötelezettségemmel, hozzájárultam a nemzet növekedéséhez. Büszkeséggel tölt el, hogy részese vagyok és osztozhatok honfitársaim és a nemzet örömében.
Kölcsey Ferenc 1833-ban íródott idézetével zárom gondolataimat:
“ Négy szócskát üzenek, vésd jól kebledbe, s fiadnak
Hagyd örökül ha kihúnysz: a haza minden előtt! ”
