Séta a Burgban januárban
A fellegvár, a Burg, a város történelmi központja nyáron, nyárutón, ősz elején és tavasszal éli turisztikai idényeit. Ezekben az időszakokban, különösen nyáron, a belváros leginkább egy bábeli kincsesládára hasonlít, hangos a soknyelvű turistazsivajtól. Télen, ha látogatnak is kisebb számban turisták a városba, más a tempó, minden lelassul, a fellegvár átváltozik álmos, szindbádi kisvárossá, ahol Krúdy monarchiabeli regényalakja éjszakánként még néha fel-alá sétál a szűk, középkori hangulatú, macskaköves utcákon, és szívesen mereng a régmúlt idők dolgain. Akárcsak mi, magyarok. Hiszen Szindbád, mindannyiunk kedvence, aki szeretett határ menti, ódon, csendes kisvárosokba látogatni, és hosszasan elmélázni a helyi miliőben, ízig-vérig magyar, akár, ha könyvben olvassuk eredetiben, akár, ha Latinovits alakításában nézzük régi filmszalagról bedigitalizálva. Kamaszkoromban, amikor vaskos kötetben végigolvastam Szindbád történeteit, még nem jártam, nem járhattam Segesváron, de pont ilyennek képzeltem azokat a helyszíneket, amilyennek a belvárost látom egy-egy téli sétámon a késő délutáni téli szürkületben estefelé, este vagy éjszaka.
