Egy bukovinai eredetű karácsonyi hagyomány.
Csernakeresztúron a karácsony minden évben különleges, hiszen december 25-én este hangos kurjantásokkal, kolompok és csengők hangjával, énekszóval, sikoltásokkal és kacajokkal telik meg a falu. Ennek oka nem más, mint a "Zsidózás", amely egy közel száz évre visszavezethető karácsonyi népszokás, pontosabban, népi dramaturgiai játék, amely a lányok karácsonyi megénekléséből eredeztethető. A zsidók álarcok, maskarák mögé bújnak. Félelmetesek, bizarrok, mókásak, és elváltoztatott vékony hangon beszélnek, kurjongatnak. A mentorom, Szabó Julianna elmesélte honnan is ered ez a kifejezés, hogy zsidó, zsidózás. Régen mikor még Bukovinába éltek a bukovinai székelyek, a falvakban időről-időre megjelentek árusok, akik zsidók voltak. Ők általában öregek, görnyedtek, púposak olyakor piszkos-szakadt ruházatúak voltak. A gyerekek féltek tőlük. A szülők pedig azzal ijesztgették a rosszcsont gyerekeket, hogyha nem viselkednek jól, odaadják őket a zsidónak vagy elviszi őket a zsidó.
Fontos szereplője ennek a hagyománynak a katona. Két "katona" pálcával jár, katona kalappal a fején és fegyelmezi a zsidókat, akik persze mindenféle csínytevésre, szemtelenségre képesek. Másik fontos szereplő a "könyves". Ő irányítja a vallásos jellegű énekek ( szent énekek) éneklését, és ő köszönt be egy verssel a "lányos", zsidókat fogadó házakhoz. Ezután megkezdődik a két katona "versengésszerű" játéka. Egymást körül sétálva rímekbe szedett versekkel "hadakoznak". Majd verseik végére érve muzsika szó kezdődik és a zsidók beözönlenek, felkérik táncolni a fogadó háznál összegyűlt lányokat.
Idén Csernakeresztúron öt háznál fogadták a zsidókat. Az első állomás mindig a templom megéneklése szokott lenni. Az oda vezető úton a faluban lévő keresztek előtt is megáll a csapat, és ott is énekelnek egyet-egyet. A fogadó házak köszöntése mellett, számomra az egyik legszebb momentum következik el éjfélkor. A zsidók és a civilbe öltözött énekes fiatalok (férfiak) éjfélkor felmennek a temetőbe és az elhunytaknak éneklik el a "Kék nefelejts" dalt. Ez nagyon tiszteletteljes és megindító pontja ennek a hagyománynak. Ezután a temetőből lejönnek és folytatják útjukat a lányos házakhoz. Mi a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület lányaival a Nisztor Panzióba gyűltük össze, ahol Nisztor István és családja fogadott minket. A lányok nagy izgalommal várták a zsidókat, és azt hogy táncolhassanak, találgatták melyik maszk, jelmez alatt ki lehet.
Örülök, hogy én is részese lehettem ennek a különleges hagyománynak, és remélem, hogy még sokáig telik meg élettel Csernakeresztúr minden év december 25-én!
(Képek forrása: Szülőfalunk Csernakeresztúr-Anikó D-K, Mészáros-Szabó Annamária)
