Amit ebben a vidékben megszerettem, hogy minden településsel kapcsolatban meséltek nekem egy legendát. Szívesen hallgattam ezeket a történeteket, mert visszaröpített egy kicsit az időben és ilyenkor minden hely megelevenedett egy kicsit...
Nagykövesd vára is ilyen volt. Történt még Mátyás idejében, hogy a király ismét álruhát öltve ezen a környéken járt. Nagykövesd egyik szegény paraszti családjánál kért szállást, de ott csak egy fiatalasszony nyitott ajtót. Nagy kisírt szemekkel, nem tudta, hogy beengedje -e ezt az idegent, de végül szállást adott neki. Kiderült hogy férjét várta haza a vásárból, de hiába. Mátyás hogy könnyítsen aggódásán ennek a szegény asszonynak megígérte, hogy megkeresi a férjét. Másnap indulás előtt levette gyűrűjét, átadta az asszonynak, és arra kérte, hogy ha nem jönne vissza estére, szaladjon a gyűrűvel a nagykövesdi vár kapitányához, és kérjen segítséget. Mátyást a segítőkész emberek végül a Zompodi Csárdához irányították, mert a férfit, akit keresett, ott látták utoljára, de figyelmeztették: vigyázzon a fogadóssal mert nagyon ravasz! Királyunknak több sem kellett, be is ment a csárdába, ahol kivágta arannyal teli erszényét az asztalra, és bort kért. Mátyás megfogadva a tanácsot óvatosan itta a nedűt, s mikor már jó sok bort hoztak elébe részegséget tettetett. Ezt várta a fogadós, kést rántva Mátyás életére tört. Már majdnem sikerült is megölnie, miközben a fiatalasszony már aggódott, és hogy Mátyást ne veszítse el, felfutott a várba segítségért. Ott ahogy meglátták a gyűrűt, azonnal egy tucat katonával a csárdához vágtattak. Épp időben érkeztek. Megmentették Mátyást is, és az igazság is kiderült. Ugyanis a kocsmáros mindenkit, akinek sok aranya volt, kirabolt és megölt. Az élettelen testeket pedig a csárda pincéjében temette el. 30 derék ember esett áldozatul. Ezért Mátyás felakasztatta a fogadóst, a fiatalasszonynak pedig egy derék katona férjet kerített.
