Március 15-ei megemlékezés Rimaszombatban
Rimaszombatban Az 1848/49-es szabadságharcra való megemlékezés a Petőfi-háznál vette kezdetét, ahol többek között a rimaszombati 4. sz. Hatvani István Cserkészcsapat, a Kerecsen Motoros Egyesület, valamint a Medves Motoros Barátok Egyesülete is jelen voltak, hogy folytatva az éves hagyományt, együtt emlékezzenek meg a haza hőseiről.
A Petőfi-házat egykori tulajdonosa után Huszth-háznak is hívják, de a helyiek csak Petőfi-házként emlegetik: 1845 márciusában itt töltött pár éjszakát felvidéki utazásai során Petőfi Sándor. Huszth János volt ekkor Rimaszombat főügyésze, aki szállást biztosított Petőfinek, mivel tisztújítás idején a szállodák zsúfolásig megteltek vendégekkel. Itt tartózkodása alatt érte egyetlen közéleti kitüntetése, amikor a táblabírává választották az akkori vármegye épületében. Petőfi Sándor nevezetes rimaszombati tartózkodásának emlékére Győry Dezső író édesanyja, Győry Ida 1939-ben megjelölte a házat egy emléktáblával, amely ma is látható.
A költő szobrának a Tompa téren való felállítását megelőzően, melyre 2004. május 29-én került sor, a rimaszombati magyarság a Petőfi-ház előtt tartotta meg minden évben az 1848-as szabadságharc és forradalomra való megemlékezést. Manapság a háznál való tiszteletadás a hősök emléke előtt nem képezi a hivatalos ünnepség részét, ugyanakkor a cserkészek minden évben hagyományosan a Cserkészotthontól elindulva útba ejtik a Petőfi-házat, s koszorúkkal róják le tiszteletüket.
Az idei évben Csúsz Balázs a Lilium Polgári Társulás elnöke tartott beszédet, majd Tóth Zoltán a Kerecsen Motoros Egyesülettől szólt az egybegyűltekhez. A koszorúzást követően a cserkészek elvonultak a Tompa térre, ahol a hivatalos megemlékezés zajlott, melyet a Csemadok Rimaszombati Alapszervezete szervezett.
A rimaszombati 4. sz. Hatvani István Cserkészcsapat lelkes fiataljai álltak díszőrséget dacolva az egyre inkább elszomorodó idővel. Gál Laura, a Tompa Mihály Református Gimnázium diákjának szavalatát Mács Mihály és Bodolló Nikol műsora követte, kik többek között a Nemzeti dal megzenésített változatát adták elő. Őket követte Szászi Zoltán költő, író ünnepi beszéde, végül Pataky András az Ivana Kraska Gimnázium tanulója Heltai Jenő: Szabadság című versét adta elő. A koszorúk ünnepélyes elhelyezését követően a hivatalos megemlékezés lezárásaként felcsendült a Szózat.
