A reménységet ébresztette fel a szívekben a második meggyújtott adventi gyertya, ugyanis megáldották és felavatták a szászrégeni Kézműves Alkotóházat.
Az ünnepség szentmisével kezdődött, amelyet e különleges alkalomból Tamás József segédpüspök celebrált, akit a szentmise végén Csupán Eduárd képzőművész egy tojáshéjra festett szenvedő Krisztus arcát ábrázoló képpel ajándékozott meg. Meghívott vendég volt László Eszter, a Hagyományok Háza Hálózat erdélyi munkatársa is.
Az épület a katolikus egyház tulajdonát képezi, melynek eddig két termét újították fel a Csoóri Sándor Alap pályázatából, ugyanígy vásároltak eszközöket, berendezési tárgyakat, különböző alapanyagokat. A foglalkozások már szeptembertől működnek heti rendszerességgel és három állandó műhelyben lehet részt venni: bútorfestés, gyöngyfűzés és szövés. Emellett vannak ünnepekhez kapcsolódó tematikus foglalkozások is, például tojásírás vagy adventikoszorú-készítés.
A helyszínen az érdeklődők megtekinthették a felújított épületet, az eszköztárat, a délutáni foglalkozások munkáit és a szőttesekből, varrottasokból készült kiállítást. A kutató- és gyűjtőmunka Nagy Emese Petőfi ösztöndíjas közreműködésével valósult meg.
Sajnos ezek a kézimunka darabok mára már kiszorultak a mindennapi lakáskultúrából és dobozban, szekrényaljában őrizik őket. Ma már nincs vetett ágy, tisztaszoba. Így célul tűztük ki, hogy, bár erre a kis időre is közkinccsé tegyük és láthatóvá váljanak az értékeink. A kiállítás anyagában volt 1920-ban készült szőttes, varrottas, de a legtöbb munka az 1960-1980-as években született.
A gyűjtött anyagok a felső Marosmentéről származnak (Holtmarosról, Fickóról, Magyaróról), de Kecsetújfaluból, Székelykeresztúrról, Szentegyházáról és Zselykről származó darabok is találhatók voltak. A tárlat anyagában is visszaköszönt a szászrégeni magyarság sokszínűsége. Részét képezték olyan tárgyak, amiket a mindennapi használatra szántak, de olyan is, ami a lány stafírungját, kérőkendőt vagy a tisztaszoba részét képezték, mint pl. a vetett ágy részei.
A kulturális program részeként, a házáldást követően, fellépett a Vadrózsa Néptáncegyüttes, illetve oklevelet kaptak, azok, akik kiállítási anyagokkal segítették a tárlat létrejöttét.
Ami pedig a jövőt illeti: terveink között szerepel egy párbeszéd fórumszerű kialakítása, egy eszmecsere elindítása és azok összefogása, akik ezen területen a környéken tevékenykednek.
Illetve hasonló tematikában, újabb kutató- és gyűjtőmunka után ismét elődeinktől származó tárgyakat állítunk ki, hogy a feledésbe merülő értékeink újra közkinccsé váljanak és a magyar hagyatékainkat tisztelettel, méltósággal megőrizhessük az utókor számára.
Fotó: Géczi Enikő, Nagy Emese
