Nagyheti készülődés
Az alábbi képsorok a kesicekészítés egyes lépéseit örökítik meg, mégpedig abban a formában és azon módszer alapján, ahogy a Gyimesközéplokon, Antalokpatakán élő Tankó Zoltán "Bigyó" készíti őket. De mire is való egy ilyen ősi kinézetű, ceruza nagyságú szerszám? A méltán híres gyimesi írott tojások elkészítéséhez, amit hagyományosan Nagypénteken szoktak írni a gyimesi csángók, így a nagyheti készülődés része a kesicék elkészítése és karbantartása is.
Mielőtt nekifognánk megfelelő faanyagot kell találni. Száraz, szálára hasadó "cándrából" (fafeldolgozás melléktermékeként keletkező tűzifa) 10-15 centis darabok vágódnak, amiket vékony, faragható darabokra kell hasítani.
Első lépés a kesiceforma kialakítása, ami ebben az esetben egy célszerszám segítségével történik: az előre kihasított fadarabokból egy anyacsavarra hegesztett, éles lyukasztón átütve egyenletes darabok születnek. Ezek természetesen csak formák, az ezután történő faragás teszi véglegessé őket, amitől aztán minden darab egyedivé válik. Az írórész elvékonyítása után, egy lyukat kell faragni a kesice hegyének, és ezzel kész is a szerszám nyele.
A hegy egy darab rézlemezből készül, amit gondosan egy árnak a hegyére kell "siríteni", hogy aztán szép vékonyan lehessen írni a kesicével. A hegyet ezután megcsiszolják és beleszorítják az előre kifaragott lyukba, majd lószőrt vagy disznószőrt szúrnak keresztül rajta, hogy egyenletesen vezesse a viaszt. A kender feltekerésével véglegesítik a fejet, amit aztán finoman ráégetnek a nyélre.
Mindegyik lépés és "alkatrész" egyformán fontos ahhoz, hogy a kesice jó szerszám legyen, és kedvére váljon a tojásírónak. A nyél legyen kényelmes és tartós, ne túl könnyű ne túl nehéz. A hegy legyen kellően vékony, de legyen folyamatos a viaszáramlás. És még a kenderbognak is meg kell legyen az ideális mérete, hogy jól kiszolgálja a funkcióját és esztétikáját is a szerszámnak. Egy jó kesicén már ránézésre látszik, hogy alkalmas írószerszám.
