Jelenlegi hely
"Kultúra annyi, mint tanulás; megszerezni, színvonalon tartani nehéz, elveszteni könnyű.”…”Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.” /Kodály Zoltán/
Az autentikus népzene egyetemes értékű, a gyermek lelkéhez is közel álló zenei nyelv, ami hozzájárul az egészséges lelki és szellemi fejlődéséhez, identitás-tudatának megerősödéséhez… Fontosnak tartom a tiszta népzenei forrásból visszatérő táplálkozást és a megújító tanulást.
Budapesten születtem, a családom hármas egységet képvisel. Édesapám családja Szalontai, majd Zsadányi. Édesanyám családja egy régi szatmári nemesi családból származik. Az egyik nagymamám Bajor német, dédnagyapám, Langer István faragta és társával öntötte, készítette a lánchíd díszítő és egyéb elemeit a Langer és Peringer öntődében. Mindhárom vonal megegyezett az elkötelezett Isten hitben és a hazaszeretetben. Két testvéremmel stabil és biztos Magyar identitást kaptunk és nagyon szép gyermekkorunk volt.
1989 óta foglalkozom a gyimesi és moldvai csángó magyarok hangszeres, énekes és táncos kultúrájával, hagyományaival. 1990-től minden évben önerőből mentünk gyűjteni, Gyimesbe, Gyimesbükkbe, majd Moldvába, az ott élő Csángó Magyarokhoz, Kallós Zoltán és Sára Ferenc segítségével.1989-től a tagja, 1997-től a Tatros együttes vezetője vagyok. Népzenét, népi hangszereket tanítok a Zsámbéki Zeneiskolában, 2009-től a saját magam által írt furulyaiskolából, amit a Hagyományok háza remélhetőleg a következő tanévben fog kiadni. Szolgáljuk a közösséget, ünnepeinken a tanítványaimmal és szüleikkel rendszeresen veszünk részt. Korábban keramikusnak tanultam, méhészettel foglakozom és ütőgardont készítek.
Két évvel ezelőtt, szólítottak meg Gyimesbükkről, hogy a gyimesi furulyás, gardonos hagyományaikat tanítsam vissza a gyimesi gyermekeknek, mivel az öreg muzsikálni tudó mesterek már meghaltak, vagy egyáltalán nem foglalkoznak a fiatalokkal. Nagy megtiszteltetés, igyekszem méltó lenni rá…A Gyimesi embereknél a hitük és a hagyományaik őrzik meg Őket a Magyarságukban, a Magyar identitásukban. A hitükben, nagyon jeles lelki Atyáik vannak a segítségükre, a hagyományaikban én tudok segíteni, de szerencsére erős a közösség, ott is elsősorban a gyermekeknél szükséges… Meglepett a gyermekek nagy létszáma, összesen a Gyimes völgyében kb:1500 gyermek van és felvetődött bennem egy gondolat: miért nincsen zeneiskolája Gyimesnek? Az egyik célom az, hogy a háttérből, segítsem ezt a gondolatot, ami szerencsére nem csak nekem jutott eszembe, hanem egy-két ott élő értelmiségi fiatalnak is…Biztos vagyok benne, hogy születik majd egy Gyimes-völgyi összefogás és a Magyar Kormány is támogatja majd Őket ebben a törekvésükben...
Jó érzés, hogy a lakóhelyemről sem megyek majd üres tarisznyával, a Zsámbéki Zeneiskola igazgatónője, Mihály Katalin 1 db hegedűt és 10 kottatartót, a Zsámbéki polgármesteri hivatalból Zsámbék város nevében adományozott Horváth László polgármester és Horgos Zsolt polgármester helyettes 10 darab furulyát és a zsámbéki Premontrei rend plébánosától, Holnapy Dénes Márton atyától, szintén 10 darab furulyát adományként, hamuba sült pogácsaként vihetek a gyimesi gyermekeknek.