Jelenlegi hely
Nyitott szívvel és alázatos szolgálattal szeretném segíteni felvidéki testvéreinket.
A művészet kisgyermekkorom óta körülvesz. Tíz évig tanultam hárfázni, illetve néhány évig zongorázni. Családunk többgenerációs képzőművész család, ezért a képek és az alkotás szeretete mindig is átjárta mindennapjaimat. 2017-ben végeztem a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szakán. Művészként nem csak az önkifejezés motivál, munkáimmal szeretek az emberekben új gondolatokat és érzelmeket ébreszteni.
Családunk apai ágról felvidéki származású, nagypapám szülőföldjéhez való kötődésére mindig is felnéztem. Hálás vagyok, hogy már kisgyermek korom óta arra neveltek, hogy ne feledkezzünk el a családi gyökereinkről, és ápoljuk a kapcsolatainkat a tőlünk távol élő rokonainkkal is. Középiskolás koromban egyre erősebben éreztem, hogy meg kell, ismerjem a felvidéki családunk leszármazottait, ezért nagyapám munkáját folytatva kibővítettem családfakutatásunkat, és egy családtörténeti dolgozatot készítettem. Eközben tapasztaltam meg először igazán, mit is jelent határon túli magyarnak lenni, milyen problémákkal szembesülnek nap, mint nap a szórványmagyarságban élők. Az egyetemi éveim alatt is többször ellátogattam Érsekújvárba. Fotográfiai munkámban olyan helyszíneket jelenítettem meg, amelyek ugyan a Nyitra vidékének jelen kori lenyomatai, de valamilyen formában magukban hordozzák családunk múltját is. 2018 őszén a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria, majd a révkomáromi Limes Galéria is önálló kiállításon mutatta be ezeket a munkáimat.
Az elmúlt évben kilenc hónapot a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként Erdélyben töltöttem, amely, úgy érzem, nem csak munka volt, hanem valójában egy elhivatott szolgálat. Leginkább a hála érzése és az alázattal teli élet jut róla eszembe.
Református fiatalként a Budai Református Egyházközség tagja vagyok, és a gyülekezet cserkészcsapatában nyolc éve foglalkozom ifjúságneveléssel. A keresztény értékek, a magyar kultúra, embertársaink elfogadása és segítése életem fontos alapja. Ezt az értékrendet szeretném továbbadni a felvidéki magyaroknak is, azon a területen, amely egykor családunk otthonát és szülőföldjét jelentette.