Számomra a tánc olyan, mint a levegő, tánc nélkül elképzelhetetlennek tartom, hogy a szívem tovább dobogjon. Azt gondolom, ha egy magyar embernek megmutatjuk az igazi magyar népzenét és néptáncot, olyan szinten bűvöletbe ejti, hogy élete végéig szerelmese lesz a magyar kultúrának.

Heves megye székhelyén, Egerben születtem és ott is nevelkedtem. Már gyermekkoromban hagyományőrző csapatban nőttem fel, eleinte az íjászat mesterségével ismerkedtem meg az Egri Vitézlő Oskolában, majd a Végeknek Tüköri Hagyományőrző Egyesületben töltöttem ifjúságom. A néptánccal is az egyesületnek köszönhetően ismerkedtem meg. Először a Kerekes Együttes moldvai táncházainak állandó látogatójaként, majd később a Lajtha László Néptáncegyüttes utánpótlás csoportjának tagjaként, komolyabban kezdtem foglalkozni a néptánccal. Annak ellenére, hogy a tánccsoportban táncoló lányokhoz képest idősebb korban kezdtem belemerülni a néptánc világába, kiváló tanárom, Barsi Csaba segítségével hamar be tudtam hozni a lemaradást. Ezt segítette az is, hogy akkoriban kis városhoz képest páratlan folkélet jellemezte Egert. Nagyon sokat köszönhetek ennek az időszaknak és tanáromnak, hogy máig elképzelhetetlennek tartom a mindennapjaimat tánc nélkül. Egyetemista koromtól sokat költöztem, így sok tánccsoportban próbálhattam ki tudásom. Ezek közül kedves emlékek fűznek a nagyatádi Vadvirág Tánccsoporthoz, ahol több táncanyaggal is megismerkedhettem az évek során. Amikor hazaköltöztem, csatlakoztam a Felsőtárkányi Hagyományőrző Egyesület felnőtt csoportjába, majd egy ideig táncoltam az ifi csoportban is. Művészeti vezetőnk, Szabó Dániel irányítása alatt részletesen megismerkedhettem a felsőtárkányi hagyományokkal és táncokkal, emellett pedig számos más táncanyaggal is. Néhány lelkes táncostársammal a rendszeres próbák mellett folyamatosan képezzük magunkat különböző tánckurzusokon, melyeket neves táncoktatók tartanak, valamint minden évben részt veszünk a kalotaszentkirályi tánctáborban.