A közösségek összefogása már gyermekkorom óta meghatározó volt számomra. Példaként elsősorban a szüleim álltak előttem. Ők tanítottak meg arra, hogy a szakmaiság mellett a nemzetünk, anyanyelvünk, értékrendünk közvetítése felbecsülhetetlen jelentőségű. 

Földrajz-német szakos tanárként a cserkészet és a zeneiskola berkeiben szerzett tapasztalataimat számos alkalommal volt lehetőségem kamatoztatni. Az élménypedagógiai módszerek beépítésével színesebbé, változatosabbá tudtam tenni a tanítási munkafolyamatot. Meghatározó volt számomra, hogy általános- és középiskolás éveim alatt rendszeresen jártam szavalóversenyekre. A felkészülés során megismerhettem a magyar irodalom remekműveit és a versenyeken keresztül szorosabb kötődést éreztem a magyar kultúra ápolásának fontosságához.  

Az erdélyi magyarok vendégszeretetével már gyermekként megismerkedhettem. Felnőttként célul tűztem ki, hogy amennyire tudom, viszonozni szeretném mindazt, amit kaptam tőlük. Az elmúlt évben Halmágyon végezhettem ösztöndíjas tevékenységet. A helyi közösség összetartozása, hozzállása példát jelentett számomra. A fogarasi magyar közösséghez azzal a lelkesedéssel indulok, hogy egy év tapasztalatából látom, mekkora jelentőséggel bír a külhoni magyarokért, szórványgondozásért folytatott munka.