Októberi szüret a szászrégeni Kézműves Alkotóházban
Október hónapban a szászrégeni Kézműves Alkotóház szervezői különleges programokkal várták a Szászrégenben és környékén élő, kézműveskedni vágyókat – így engem is. A hónap elején a bútorfestő tanfolyam híre vonzott, ezt követően egy intenzív, egynapos kosárfonó foglalkozásra kaptam meghívást, de ahogy a hónap vége felé haladtunk, egy újabb, varázslatos lehetőség is kínálkozott az alkotóházban: selyemsálfestés festőnövényekkel, természetes alapanyagokkal.
A kínálkozó lehetőségeket magam is kíváncsian vártam, következzen hát ezekről egy összefoglaló.
Az alkotóház rendszeres látogatói részt vehettek a Nemzeti Művelődési Intézet tananyaga alapján megvalósuló, jelenleg is zajló bútorfestés szakkörökön is. Ebben a hónapban a szakkör tagjai a Békés megyei szlovák dobozt festették, emellett feladatuk volt előkészíteni az október 16-án külön eseményként megtartott Bakó Mónika bútorfestő mester foglalkozásához kiszemelt székek és asztalok fa anyagát, illetve a festéshez szükséges bútorok alapozó színét.
A bútorfestések előkészítésében én magam is részt vettem a csoporttal. Nagyszerű élmény volt látni, ahogy a kezünk alatt, csupán szálirányban csiszolva simává váltak a faragott székek és asztalok, valamint ahogy közösen, csapatban felfestettük rájuk a gondosan kikevert alapszíneket. Végül különböző virág- és levélmotívumokkal díszítettük a bútorokat, amelyek a Szászrégen és környéke lelkes és összetartó közösségének legújabb gyümölcseivé váltak – akik szívesen és rutinosan ápolják a magyar kézműves hagyományokat, így a bútorfestést is.
2024. október 19-én Ráduly János kosárfonó mester volt az alkotóház vendége, akinek műhelyében sorra születtek a szebbnél szebb kosarak a foglalkozáson részt vevők kezei alatt. A foglalkozásra szűz szemmel és kézzel megérkezve többféle, gondosan válogatott vesszők, igazi műhellyé berendezett terem fogadott.
A résztvevők többségében már nem az első kosaraikat fonták ezen a szombaton, így az ő kezeik alatt még a nagyméretű, fonott kosarak alja is vesszőből fonva készült. Akik nem egy nagy kosárra vállalkoztak, azok két, akár három kisebb, farostlemez aljú fonott kosárral, esetleg tálcával térhettek haza a nap végén. A kisebb-nagyobb kosarak aztán végül nem csak egyféle színűek lettek, díszítésként fekete vagy sötétbarna, héjas vesszőkből font sávokkal díszítve születtek.
Október 25-én, pénteken délután négytől egészen az estébe nyúlóan, a Szászrégeni Magyar Napok programjával párhuzamosan az alkotóházban közelről is lehetőség nyílt megismerkedni a növényi festéssel. Ezen a napon Páll Etelka és Borbély Izabella növényi festő mesterek tartottak mágikus hangulatú foglalkozást a lelkes érdeklődőknek.
Párosával dolgozva, egymás munkáját segítve, a mesterek útmutatásával a festéshez megfelelően előkészített selyemsálakat a foglalkozáshoz behozott változatos színű és formájú különféle levelekkel, virágokkal, növényi részekkel és egyéb festőanyagokkal volt lehetőségünk telehinteni, esetleg azokat minta szerint elrendezni.
A növényi részeket megfelelően kezelt vászonterítőkkel fedtük, majd szorosan, fóliával egy-egy rúd köré feltekercseltük, végül legalább egy órán keresztül forró vízben pároltuk azokat. Amíg vártuk, hogy a sálak megszíneződjenek, addig is lehetőség volt beszélni a növényekről, a természetes anyagokkal való festésről és a gyapjú festésről a mesterekkel.
A tekercsek bontása után, aztán sorra előkerültek a teljesen egyedi selyemsálak, és a hasonlóan varázslatosan megszíneződött vászonterítők is. Egymás után csodálkoztunk rá, ahogy megtapasztaltuk, hogy az általunk a sálakhoz választott egyes növényi anyagok hogyan színezték a sálakat és a terítőket, hogy a hagyma héja milyen vidám, élénk színt fest, vagy hogy október végére sok falevél már igen halvány színt ad, és hogy az év során egyébként intenzív, szinte fekete színt adó diólevél is addigra teljesen megszelídül.
Ezúton is gratulálok alkotóház szervezőinek ezekhez a csodálatos, változatos kézműves programokhoz, amelyek megszínezik az itt élő magyar közösség mindennapjait. Az elkészített munkák olyan kincsek, amelyekben az alkotók szíve és az alkotótársak, a közösség lelkesedése, hagyománytisztelete, tudása is benne van. Köszönöm, hogy októberben ilyen kincsekkel én is gazdagodhattam.
