„Ez a várunk, ide járunk, az a vágyunk, hogy helytálljunk!” – így hangzik a Téglás Gábor Elméleti Líceum himnuszának refrénje. S milyen igaz, milyen találó ez a sor! A líceum valóban egy vár: egy erős vár, amely megvéd, segít, támogat, megtart. Egy erős vár, amely sok-sok téglából épül fel – apró és nagyobb „téglákból”, olyanokból, akik helytállnak, amikor kell.
Gyermekek, kis- és nagy diákok, óvónők, dadák, tanítók, tanárok és mindazok, akik a karbantartásról, a tisztaságról, a felügyeletről, a biztonságról, az uzsonnáról és az ebédről gondoskodnak – mindannyian ügyesen, szépen helytálltak 2026. június 2-án és 3-án, a Téglaporos Napokon is, akárcsak az év többi napján.
Az idei Téglaporos Nap talán a korábbiaknál több kihívást, szervezést és felkészülést igényelt, ugyanis ez az alkalom egyben a „Rákóczi 350 – A szabadság fejedelme” ifjúsági emléknap is volt. Egy nap, amely a valahová tartozásról, az összetartozásról szólt. 2026-ban az egész Kárpát-medence Rákóczi fejedelmet ünnepelte. A Rákóczi Szövetség által támogatott rendezvénysorozatnak köszönhetően a kurucok vezére ismét a figyelem középpontjába került. Ahogyan Oprisa Melinda óvónő, a program főszervezője fogalmazott: „A gyökerekre emlékezni kell, hogy legyen, ami megtartson bennünket, amikor fúj a szél…”
A megnyitó és a próbák teljesítése után megkezdődhetett az emlékezés és a megismerés. A kicsik – az előkészítős és alsó tagozatos diákok – játékos módon ismerkedtek a kurucok világával és Rákóczi személyével. Egy-egy feladat (ügyességi játék, kérdezz-felelek, a Csínom Palkó szövegének és dallamának elsajátítása) teljesítése után kirakósdarabokat kaptak, amelyekből végül egy kuruc harcost ábrázoló képet állíthattak össze.
A felsős diákok történelmi előadásokon vettek részt (5–6. osztály: Gáspár-Barra Réka; 7–8. osztály: Jurj Krisztina; 9–11. osztály: Szikszai Zoltán), ahol a kurucokról és labancokról, a portyázó harcmodorról, a Habsburg-ház trónfosztásának körülményeiről, az általános közteherviselés bevezetésének okairól, valamint Rákóczi életútjáról hallhattak.
A szellemi kihívások után erőnléti és bátorságpróbák várták a fiatalokat a líceum udvarán. Játszottak „Adj, király, katonát!”, részt vettek talicskaolimpián, akadálypályát teljesítettek, hullahoppkarikán bújtak át, kötelet húztak. Mindezek előtt pedig kikapcsolódásra is volt lehetőség: sakkozhattak, társasjátékozhattak, csocsózhattak, e-sportolhattak, pingpongozhattak, valamint a Sunny Aerobic csapatával különféle mozdulatsorokat és koreográfiákat sajátíthattak el.
A 9–12. osztályos diákok számára igazolt volt az iskolai hiányzás, mivel ők a Magyar Ház udvarán diákfocibajnokságon vettek részt.
A program június 3-án Kahoot-kvízzel folytatódott. A legnagyobb diákok olyan gyorsan válaszolták meg a kérdéseket, hogy még egy rögtönzött, kreatív feladatra is jutott idejük: szoborcsoportot alkottak saját testükből, és himnuszt írtak a szabadságról. A szabadság fogalma a későbbi vitában is előkerült, olyan témák mellett, mint a mesterséges intelligencia, a hit, a biztonság, a tehetség és a kitartás.
Az Oprisa Szilvia és Mora Tamás vezette vitával párhuzamosan az aulában a Dévai Renaissance zene- és táncegyüttes különféle táncokat tanított az érdeklődő felsősöknek. A kisdiákok ez idő alatt a Csillagsuli tanítóival mozogtak és táncoltak. Összefogtak, hogy „sziporkát” gyűjtsenek Teodór kapitánynak, aki alig várta, hogy űrhajójával elhagyhassa a Földet, és visszatérhessen saját univerzumába.
A kétnapos rendezvénysorozat díjátadóval zárult, amelynek keretében a kuruc rajzpályázat és a kvíz győztesei átvehették megérdemelt jutalmaikat.
