"A focin keresztül is lehet nyitni a világra. A focin keresztül is közelebb hozható hozzánk az irodalom."
Az őszi Prágai Magyar Kulturális Napok záróeseménye egy különleges irodalmi előadás volt. Gazdag József felvidéki sportújságíró gyűjtötte csokorba a magyar- és a világirodalom jeles személyeit, akik maguk is focirajongók voltak, és művészi eszközökkel is meg tudták ragadni, megfogalmazni eme sport szépségeit, vagy akár enyhíteni ezáltal a futballal szembeni előítéleteket.
Habár a magyar futball jelenleg nem tartozik a világ élvonalába, a magyar irodalom bármelyik időszakával büszkélkedhetünk. Tekintettel arra, hogy a foci olyan természetes dolog, mint a szerelem (Tarján Tamás), nem hiányozhat a magyar irodalmi művekből, akárcsak az írók sem hiányozhattak a sportújságírásból. A teljesség igénye nélkül ide sorolhatnánk Mándy Iván A pálya szélén regényét, Esterházy Péter Utazás a 16-os mélyére c. könyvét, vagy akár Hasnyálmirigynaplóját, de megemlékezhetnénk akár Rejtő Jenőről, Karinthy Frigyesről, Zelk Zoltánról is, vagy esetleg arról, hogy Márai Sándor kimondottan nem szerette a focit.
A beszélgetés során a (magyar) labdarúgás aktuális kérdéseire is sor került, megoszthatták a résztvevők a saját meglátásaikat. Gazdag József több érdekes adatot ismertetett a csehországi labdarúgás magyar vonatkozásairól, ugyanakkor figyelmeztető párhuzamokat is vont a negyvenes évek és napjaink társadalmi változásai között. Bízunk benne, hogy a könyvekben leírtak látó szemekre, és az előadásban elhangzottak pedig halló fülekre találnak.
