A dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban mindennek előbb eljön az ideje. Előbb jön a Mikulás, előbb kerül sor a forradalmi ünnepségre és előbb kapják a hajukra a lányok a kölnit vagy épp a levendulacsutakról lerepülő vízcseppeket.
Bár az alsós leánykák igencsak távol állnak hervadó életszakaszuktól, ártani csak tán nem árt, ha duplán meglocsolják őket. (Bizonyára lesz olyan, akit, ha más nem az apukája, az öccse vagy a bátyja, húsvét hétfőn, megöntöz).
2026. április 2-án, csütörtökön, mint egykor a templomokban, a fiúk és a lányok más-más oldalon álltak. Egymással szemben vártak. Előbb a lányok a versre, majd a fiúk a lányokra. Mert ezúttal ők is énekeltek.
Aztán egy-egy fiú, a vele szemben állót (vagy titkolt vagy nem titkolt szerelmét) megspriccelte, lecsapkodta a csapvízzel telt lavórba merített illatos virágcsokorral.
A folyamat, bár kissé döcögve, bátortalanul indult, gyorsan lezajlott. Mindenki visszatért egy vigyázzban állás és egy kézfeltartás (mellyel jelzi, hogy figyel) erejéig a saját oszlopába.
Aztán újra megmozdulhattak, megmozdultak, hímesre színezett papírtojásukkal lehajoltak, letérdeltek, leguggoltak. A végeredmény egy nagy papírtojásokból kirakott, kissé molett tojás lett.
