Program-dúsan és színesen teltek a húsvéti ünnepek Zsobokon. Az ünnepre való ráhangolódást színes húsvéti üvegmatrica készítésével kezdtük, amit a tojások díszítése követett. Több gyereknél újdonságnak számított a tojások kifújása – amit aztán a következő reggeli alkalmával rántotta formájában találtak fel tányérjukon –, de lelkesen vetették bele magukat az új technika elsajátításába.
Nagypénteken ünnepi istentisztelettel kezdődött a húsvéti eseményekre való emlékezés, melyet a Passió film megtekintése követett. Vasárnap reggel az otthon lakóit finomságokkal megrakott meglepetés asztallal vártam, amit nagy örömmel fogadtak. Ezt követően úrvacsoraosztással egybekötött ünnepi istentiszteletre került sor, ahová lehetősége szerint mindenki ünnepi népviseletbe öltözött. Másnap az istentisztelet után a zsoboki ifjaktól egy pantomim előadásra került sor az ember, Isten és a megfeszített Jézus kapcsolatáról. Ezek után zsoboki szokáshoz hűen a templomból kivezető úton a férfiak sorfalat álltak, és minden egyes kijövő hölgytagot meglocsoltak. Ezt a pár métert senki nem úszta meg szárazon. Még fél óra elteltével is minden parfümfelhőben úszott... És természetesen a sorfal végén nem maradhatott el a locsolásért járó piros tojás osztogatása sem, amit egy pártás népviseletbe öltözött fiatal lány fonott kosárból osztogatott. A templomból kijövők szeretetvendégségben is részesülhettek, ahol mindenki elfogyaszthatott egy házilag készült kalácsot és kávét. Miután mindenki hazatért és megebédelt, a férfiak locsolókölnivel a zsebükben ellátogattak a település hölgy tagjaihoz, akik kaláccsal és természetesen piros tojással várták az öntözőket. Zsobokon még hagyományosan hagymahéjával színezik a tojásokat, és csoki nyuszik helyet ezt adnak minden locsolónak. A nap végére a locsolók egy nagy adag tojással térnek haza, amit a háziasszonyok másnap töltött tojás formájában tálalnak a reggelihez. A gyerekeknek az istentiszteletig mindenkit meg kell locsolniuk, akit szeretnének, mert délután a fiatalok és az idősebbek teszik ugyanezt. Én picit változtattam ezen a szokáson. Hozzám templom után óránként jöhettek a különböző korosztályok. Tettem mindezt azért, mert kárpátaljai szokás szerint szerettem volna mindenkit terített asztalhoz ültetni, megvendégelni és elbeszélgetni egy kicsit. Ez a húsvét számomra nagyon jól sikerült! Egyik locsoló a másiknak adta a kilincset. Jó volt megtapasztalni azt, hogy bár Zsobok kis település, de itt mindenki elmegy a másikat meglocsolni, beszélgetni. És elviszi magával a fiát is, reménykedve és bízva abban, hogy ez a szép hagyomány nem válik az idő martalékává, és ezáltal tovább élteti a magyarság a megmaradás ügyét is.
