Október 19-én csapatépítéssel egybekötött játékestet tartottam ösztöndíjasként a prágai Ady Endre Diákkör rendezvényén. Nagyon örültem a felkérésnek és a lehetőségnek, hogy besegíthetek egy ilyen alkalomba, aminek köze van a pedagógiához, a fiatalokhoz, a játékhoz, a csapatépítéshez és valamennyire az élménypedagógiához, ami az észrevétlenül történő játszva tanulás. Közel 30 résztvevője volt az eseménynek.
A felkészülés számomra egyszerre volt nehéz és könnyű. Nehéz, mert rövid idő alatt egy nagy létszámú ismeretlen csoportnak kell jót produkálni. Könnyű, mert tudtam, hogy olyanok jönnek majd, akik szeretnek játszani. De a játék szintjétől többet szerettem volna elérni: olyan szituációkat teremteni, amelyekben együtt kell dolgozni, helyzeteket megoldani, a másikat segíteni. Viszont nagyon vigyáztam arra, hogy ne billenjen át komoly feldolgozást igénylő helyzetekbe, hisz mégiscsak egy játékestről beszélünk.
S hogy végül milyen lett? Ezt leginkább a résztvevők tudják megmondani. És hogy én miért gondolom, hogy mégis jó lett? Mert annyit játszottunk, amennyi jólesett. Azért lássuk be, hogy egy prágai étteremben nehéz konkurálni a sörökkel - de két és fél órára mégis sikerült.
