Az egyik általam is igen fontosnak aposztrofált témával kapcsolatban jöttek össze az érdeklődők, január 28.-án a Mathias Corvinus Collegium Aradi Képzési Központban. (Mottóként: már a 80'-as évek elején, az akkori Művelődésügyi Minisztérium Filmfőigazgatóság, -ami később Filmművészeti Főosztállyá alakult-, által jegyzett, képi tartalmak előállításának alkalmasságára kiállított oklevél megszerzését megelőző képzésen, Buglya Sándor, -Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, operatőr, producer, egyetemi tanár, érdemes művész-, sokat sejtető módon, a "XX. sz. kőbaltájaként" említette a videokamerát...)
Amint szeretetem csöndjében elfigyelem a környezetemet, óhatatlanul is fölmerül bennem a kérdés: amennyiben a történetek előhívásának a képiség a legmarkánsabb generálója és a sajátkép-előállításának nincsen meg a megfelelő kultúrája; ilyen módon a tartalomfogyasztóknak, azon belül is fiataloknak az összessége mások által rögzített élményeken tengődik/rágódik/vegetál, akkor miért nem hatunk oda karakán módon a vizuális kultúra határozott/(cél)tudatos edukációjának érdekében?
Én magam több ilyen próbálkozáson vagyok már túl, érthetetlen módon kizárólag csupa kudarcélménnyel. A felmerült kérdés(ek)re egyfajta magyarázatot adhat Popper Péter ide vonatkozó meglátása az ördögi módon egyre gyorsuló életvitelről és annak következményeiről, vagy több egyéb területen is megfogalmazott megszaladási jelenség... De itt ne is menjünk ebbe bele, mert... Ha ezen az estén, nem is kifejezetten erre a kérdésre adta meg a választ a meghívott előadó dr. Guld Ádám médiakutató, kommunikációs szakember, tanácsadó, a Pécsi Tudományegyetem Társadalom- és Médiatudományi Intézetének habilitált egyetemi docense, a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János kutatási ösztöndíjasa; előadásában mindenesetre alaposan körüljárta, ismertette azokat a jelenségeket, amik az általam is vizsgált/fölmutatott témának a velejét adja. A föntiekben felsoroltakon túl, dr. Guld Ádám, alapító tagja és titkára a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság eHétköznapok szakosztályának, illetve a Médianegyed Egyesületnek.
Médiakutatóként különösen izgalmas számára megfigyelni, hogyan alakul át az emlékezet struktúrája a kortárs médiakörnyezet hatására. "A digitális jelen sajátossága, hogy miközben minden dokumentált, semmi sem marad tartósan jelen. A képek, sztorik, posztok folyamatos áramlása nemcsak az egyéni, hanem a kollektív emlékezetünket is széttagolja. Olyan korban élünk, ahol a múlt pillanatok alatt szerkeszthető, lecserélhető – ennek elképesztő gyorsítását eredményezi a mesterséges intelligencia térhódítása is. A túl sok emlék paradox módon felejtéshez vezethet, ami teljesen új kihívások elé állítja a társadalmi emlékezetet. A fiatal generáció vizuális töredékekből építkezik: mémekből, rövid videókból, olyan rejtett kulturális utalásokból, amelyeket gyakran az adott generáción belül is csak szűk csoportok ismernek. Ezek a lenyomatok nem gyengébbek, de valóban különböznek a korábbi tapasztalati keretektől, mert másképp működnek, mint a lineáris narratívák.
A kérdés nem az, hogy ez valódi emlékezés-e, hanem hogy felismerjük-e benne egy új típusú emlékezettermelés logikáját. Vajon mire emlékszik majd a mai fiatalság 20, 30 év múlva a 2020-as évek kapcsán? Mi rögzül egy olyan élményegyüttesből, aminek egy jelentős része már nem is a valósághoz, hanem a virtuális környezethez kötődik? Vajon hol vannak a digitális nemzedékek emlékezeti csomópontjai, és létrejöhet-e még kollektív emlékezet? A generációk közötti megértéshez nemcsak a történeteiket, hanem az emlékezés nyelvét is meg kell tanulnunk értelmezni.
Ebben segíthet a média világában hátrahagyott nyomok vizsgálata – egy olyan korszakban, ahol a valóság és a virtuális tér már szinte teljesen összefonódott." Ezt az izgalmas témát Lehoczky Attila programszervező a bevezetőjében, már az előadást megelőzően igen szerteágazóan vázolta föl, aminek kifejtésében a továbbiakban sikerrel segédkezett a beszélgetés moderátora Ugron Hanna, az MCC akadémiai ügyek csapatának munkatársa, korábban a Kolozsvár Európa Ifjúsági Fővárosa és Európa Kulturális Fővárosa pályázatok munkatársa. (A háttérinformáció az esemény internetes ismertetőjéből származik.)
