Szaploncai településen (az előző képgalériában is említett BorKút közelében; és ennek a képgalériának a borítóképén a Kecske-szikla is feltűnik) található Máramaros megyében, a román-ukrán határon, 80 km-re a magyar határtól a Vidám Temető. Stan Ioan Patras volt az a személy, akinek a létrejöttét köszönheti a temető, amely kihagyhatatlan és Európában egyedülálló látványosságnak számít. 1935-ben kezdtek megjelenni a fából faragott és olajfestékkel díszített verses fejfák.
Patras népművész 1997-ben hunyt el, de munkáját egy tanítványa folytatta. Mára már több, mint 800 fejfa van, amiről leolvasható az elhunyt egyénisége, mestersége, életének és halálának a körülményei tréfásan megfogalmazva. A fejfák nagyon látványosak, tölgyfából készültek Patras mester vésővel faragta ki az egyedi életképeket, majd a helyesírási szabályokat figyelmen kívül hagyva vicces versikéket írt az elhunytakról.
Ezt követően olajfestékkel, élénk színekkel emelte ki a naiv művészi látás jegyeivel készült domborműveket. A szaploncai kék szín a legjellegzetesebb az emlékműveken. A Vidám Temető fejfáiról leolvasható a falu egész története, rétegződése, foglalkoztatottsága. Néhány jellegzetes sírfelirat: „Itt nyugszom én idelenn / Braic Ileana a nevem / Volt öt legénygyermekem / Isten tartsa valahányat / Neked Griga megbocsátok / Bár a késed belém vágtad / Mikor leszúrtál részegen, / De eltemettél tisztesen / Itt a nagy templom tövén / Te is megtérsz majd mellém." „Én itt pihenek / Frunza Andreima-nak hívnak / Jászvásárról idejöttem / Megházasodtam / A traktoron éltem / Én az erdőben dolgoztam / Szaploncán véget ért az életem / A traktorról estem le / Négy gyermeket hagytam itt / A gyermekek a feleségemre / Rámaradtak, hogy nevelje őket.” „Itt nyugszom én idelenn, / Pop George Ocuta a nevem. / Amíg világomat éltem, / Sok-sok disznyót megperzseltem. / Rengeteg húst is megettem, / Ez lehetett tán a vesztem. / Jó lett volna még pár év, / Még egy kicsi öregség, / De a halál nem hagyott, / A föld alá parancsolt. / Életemnek búcsút mondtam / 43 éves korban." „Stan George a nevem / Szegény élet, jött a vég / Semmivé lett mint a jég / Illés napján kapáltam / A villám erősebb volt nálam / Apám megharagudott / És anyám se nyughatott / Örökké megsiratott. / Fiatalon távoztam / 19 ha voltam.” „Itt fekszik az anyósom. / Ha még három napig él, / Ő olvassa, fekszem én. / Akik ide betértek, / Őt fel ne ébresszétek, / Mer még hazatalálna, / S tovább járna a szája. / Ezér úgy viselkedem, / Ide ne merészkedjen.” (Szöveg: Internet)
