Szászrégen és környékén megtartott kézműves foglalkozásaim a március 15-i ünnepi készülődés szellemében
Szászrégen és környékén három csoport részére tartok hetente vagy kéthetente szervezett rendszerességgel gyöngyfűző és egyéb kézműves foglalkozásokat, melyek tematikáját én is igyekszem az adott évszakhoz, az aktuálisan közelgő ünnepkörhöz igazítani.
Gyöngyfűző foglalkozásaimat elsősorban a Nemzeti Művelődési Intézet tudásmegosztó online felületén, az aszakkor.hu honlapon közzétett gyöngyfűző szakkör tananyag mintáival tervezem, melyben megtalálható egy gyöngyfűzött kokárda minta is. E minta megfűzésének oktatására legalább azóta készültem, mióta elhatároztam, hogy a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasai közé pályázok.
Kimondottan gyöngyfűzést a Szászrégeni Szórványkollégium növendékeinek és a Marosfelfalusi Gyöngyfűző asszonyoknak tartok, lehetőség szerint kéthetente, így a kokárda minta fűzését már február utolsó hetében megkezdtük, hiszen célul tűztem ki, hogy mindenki biztosan be tudja fejezni a kokárdáját – különösen, ha csak egyetlen alkalmon tudna részt venni.
A Szászrégeni Szórványkollégiumban 2025. március 3-án, és rendhagyó módon az ezt követő héten, március 10-én is megtartott foglalkozásaim alkalmával a gyöngyfűzött kokárda mintája alapján készíthettek a gyermekek kokárdákat.
Az első foglalkozáson öt, a másodikon négy lelkes kislány vett részt, közülük egy mindkét héten elkészített egy-egy kokárdát, így ajándékba és saját részre is készített egyet-egyet. A gyöngyfűzött minta elkészítésével mindenki elkészült, ami után a kokárdákat kitűző alappal vagy biztosító tűvel együtt egy-egy piros, vagy zöld színű filc alapra varrhatták.
Ha a minta alapján kokárdát készítünk, szokás a közepébe utólag egy zöld színű gyöngyszemet tenni: az NMI módszertana alapján ezzel az egyetlen, zöld színű gyöngyszemmel rögzítjük a gyöngyből fűzött mintát egy kör alakú filc alapra – miután előzőleg rávarrtuk arra a kitűző alapunkat-, majd, a filc alapra ragasztjuk a kokárda díszt.
A szászrégeni lányok úgy döntöttek, hogy az NMI tananyag szerinti ragasztás helyett inkább körben levarrják finom öltésekkel filc alapra a kokárdáikat, ami gyorsabb és tartósabb megoldásnak tűnt, mint a ragasztás.
A Marosfelfalusi Gyöngyfűzőkkel a gyöngyfűzött kokárda elkészítése érdekében első ízben február 27-én találkoztam, így a minta megfűzésével elsőként az asszonyok tehették próbára magukat.
Azonban a tananyag mintájának befejezését a kokárdák elkészítéséhez ők is némi kitérővel vették. A vezetésemmel egy cseppet nehezebb úton, hiszen a gyöngyfűzött kokárdákat a filc alapra egyetlen gyöngyszemmel történő rögzítésük helyett a minta alapját, közepét adó kétlyukú, úgynevezett superduo gyöngyök közé fűzhettek egy kis zöld csiszolt gyöngyöt, ezzel díszítve a minta belsejét. Végül pedig közvetlenül a fűzött kokárdáikra varrhatták rá a kitűző alapokat.
A foglalkozás nagyszerű hangulatban telt, sokan eljöttek, a megkezdett alkotásokat pedig irigylésre méltó egyéni- és csapatmunkával mindenki sikerrel be is fejezte.
A Gyöngyfűzők második alkalommal március 11-én, kedden délután hat órától foglalkozhattak a kokárda mintájával. Miután az első alkalommal szinte minden tag elkészített egy-egy piros, fehér és zöld színű, gyöngyökből fűzött kokárdát, a kokárda fűzéséhez használt minta alapján, szabadon választott színekből készíthettek maguknak medálokat.
Híre ment a február végén elkészített kokárdáknak, így márciusban már egy új taggal bővült a csoportunk. Az első alkalommal távol maradó egyik tagunk is frissen állt neki a minta fűzésének, így ezen a héten további két új piros, fehér és zöld színű kokárda készült el.
Ezen a napon szintén rendhagyó módon a Magyarfülpösi Szórványkollégium növendékeinél is jártam. Az ezt megelőző két hétben sajnos velük nem volt lehetőségem keddenként találkozni, így különösen fontosnak tartottam, hogy egy kicsit velük is tudjunk készülődni Magyarország nemzeti ünnepére. A magyarfülpösi gyermekek kicsik még ahhoz, hogy tűvel dolgozzanak, így az általam vezetett keddi foglalkozáson ők a piros, fehér és zöld színekkel kreatívkodhattak.
Miután nem csak a gyöngyöt, de engem is meg lehet fűzni, a gyermekek a jó idő miatt a foglalkozást a szabad levegőn kezdhették három különböző méretű papír tulipán kivágásával. Ezek összeragasztásával a magyar kokárda színeiben megjelenő, hurkapálcára ragasztott papír tulipánokat készíthettek.
Mikor elfogytak a kivágáshoz megrajzolt tulipánok, a csapat a teremben egy csomagoló papírra előre megrajzolt, a táblára mágnessel rögzített kokárda sablon kiszínezésének állt neki. Piros, fehér és zöld színű bőrbarát festékekkel megfesthették egymás tenyerét, ezt követően kerülhettek fel a kokárda színeit adó tenyérnyomatok a táblán rögzített papírra.
Mivel a gyermekek mindkét feladattal rövid időn belül elkészültek, közülük többen lovas huszárok színezésével folytatták. A nagyobbak piros, fehér és zöld színű papírlapokból, filctollakkal és színes ceruzákkal, saját kreativitásukon alapuló további papírdíszeket készítettek, a foglalkozás közben saját kezdeményezésükre huszár nótákat énekeltek, és egy rögtönzött énekes-táncos bemutatóval hálálták meg a foglalkozás vezetését.
