Kés, villa, olló, gyerek kezébe nem való! Mégis… 2025. október 23-án a dévai Magyar Ház udvarán engedélyt kaptak, hogy kést ragadjanak. De, előtte, míg gyűltek… Zsannal és Attilával (két öreg cserkésszel) körbeálltak, énekeltek, ismerkedtek, játszottak. Aztán kezdődött a faragás. Készült csíkos, világos-és sötét narancs, füles macska-töklámpás… klasszikus háromszögszemű, háromszögorral, fog nélkül és fogakkal, nagy mosollyal (vagy vicsorral). A belét kanállal, kézzel… örömmel kimerték. A lámpásokat, amint lement a nap, itt-ott, útmutatásul kihelyezték. Időközben a nagy tűz, meseország fénye kihunyófélben… A gyerekek bőszen jelentkeztek, ők felélesztik a tüzet. 5 fős csapatokban elindultak a szomszédos katolikus templom udvarába, hogy fát szerezzenek. Útközben találkoztak Hófehérkével (akinek az alapanyagok kiválasztásában segítettek, hogy főzhessen vacsorát a törpöknek), a lesántult Piroskával (akitől kosarát elvették, és a fonál -akadálypályán át, kézről-kézre adogatva egész a nagymamáig vitték). A mamánál farkas helyett sárkány... Karmaiból megmenekültek... A tündérkeresztanyák odújáig szöktek (Itt színes bájitalt kevertek). Odébb, sárga gumicsizmás punk kandúr már várta őket. A „macskának” a nagyobbak dalt írtak, a kisebbek énekeltek. Továbbmentek. Mesebirodalom kapuja előtt... A földön, rongyai közt, kártyái fölött kuporgott a hajléktalanná lett király. Nincs mese, neki is segíteni kell! A botokat tettükért megkapták, mind az összeset a tűzre dobták. Újra lobog a láng! Újra pezseg a tűz, feléledt a varázs! (Lehet majszolni a zsíros kenyeret, inni a meleg teát.)
A rendezvényt a helyi fiatalokból újonnan verbuválódott szövetség, a KURDICS (katolikus, unitárius, református, diáktanács, cserkészet) szervezte és koordinálta.
