„A szép mese mindenütt a nép lelke, fantáziája, érzés- és gondolatvilága.”
(Mikszáth Kálmán)
A csernakeresztúri csűrben a színpad előtt…
Egy apró, szép arcú, idős hölgy feláll... Deák Piroska mesélni kezd…. Egy fiatal legényről, egy dévai szegény család legkisebb fiáról. Egy fiúról, aki vándorútra kelt… A jobb élet reményében elhagyta anyját, apját, otthonát. Ment, egész a fővárosig, Bukarestig. Tudta, aki nem adja fel, nem hagyja abba a munkát, a tanulást, aki töretlenül kitűzött céljait követi, annak sikeres lesz az élete… Így tett. Így lett. Napi 8 óra munka mellett... gyűjtött (mindenfélét… mesékről, zenéről, mondákról, fúvószenekarról), válogatott, írt, javított… Dolgozott… Fáradhatatlanul… Mígnem… A gyümölcs megérett: Zsók Béla értékelt, megértett, elismert folklorista lett. (Benedek Elek mellett, Zsók Bélát is ismerjük meg, hisz innen való, legyünk rá büszkék, őrizzük meg!)
A csernakeresztúri csűrben… az 1. és 2. sorban…
Egy copf, két copf.. Piros szatén a hajban. Selyemszalag, virágmintás-, kármin bársonyszoknya, puffos ujjú blúz, kék pulóver, gyöngynyakék és kötény. Himbálozó cipők, lábak… Izgulatok és örömök, csípőre tett kezek, visszafogott tapsok. Örülnek. Tátott szájjal… A tréfáknak, a majdnem kiházasított beszédhibás és rövidlátó lánynak, a szabadság szárnyára kapott récének, a macska sikerének, a zsíros szőrű medvének, a visszakapott labdácskának, a rettenetesen szép királyfivá változott békának… Szívderítő-lélekmelengető… szurkolnak, szorítanak egymásnak.
A csernakeresztúri csűrben a 3. 4. 5… sokadik sorban…
Anyukák, apukák, testvérek, nagypapák és nagymamák. Kipirosodott arcok, büszkén csillogó tekintetek, gyurmákolva szorongatott papírok, meghatódott pillanatok, visszanyelt könnycseppek.
A csernakeresztúri csűrben a porondon…
Déváról és Csernakeresztúrról… 7 leány és 1 legény. Büszkén, bátran kiállnak. Egy-saját-kútfőből... szöveg iránti tisztelettel, különleges bukovinai nyelvjárási ízzel, hű ejtéssel, finomsággal, lazasággal mesélnek.
A csernakeresztúri csűrben a poronddal szemben…
3 ember ül. 3 különleges, nagy tudású, figyelmes és bölcs ember: Kelemen Ilona (a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület titkárnője), László Gergely Pál (a bukovinai székelyek kutatója, számos könyv írója), és a zsűri elnöke, Deák Piroska (nyugalmazott magyar nyelv-és irodalom tanár). Hallgatnak. Jegyzetelnek, mosolyognak, figyelnek.
Dönteniük kell. Elvonulnak.
Addig… A virágos kerámiakancsó a színpadról lekerül. Kell a hely. Mert… lépnek előre, hátra, oldalra… Brigitta mutatja, tanítja (bár tudják ők…)... lépnek énekelve, tapsolva, párt kerítve, körbe állva, egymás kezét fogva…. Táncolnak. Bukovinai székely táncokat táncolnak.
A szülők, nagyszülők beszélgetnek, szendvicset, süteményt esznek, teáznak. Nyugodtan várnak.
(Még egy kört. Egy utolsót…)
Vége a táncnak.
A porond a győzteseké:
1. kategória (előkészítő, 1. és 2. osztály)
1. hely: Nistor Johanna (2. osztály, 7 éves)
2. hely: Casian Edina Mónika (1. osztály, 7 éves)
3. hely: Nistor Dorottya Nóra (előkészítő osztály, 5 éves)
3. hely: Kelemen Evelin (1. osztály, 7 éves)
2. kategória (3. és 4. osztály)
1. hely: Szatmári Patrick (4. osztály, 9 éves)
2. hely: Kásler Viktória (3. osztály, 8 éves)
3. hely: Kelemen Enikő Alexandra (3. osztály, 8 éves)
3. hely: Siklódi Patricia (4. osztály, 10 éves)
Mind díjjal térnek haza… A dicsőség: mindenkié!
Köszönet a a szülőknek, a pedagógusoknak, a szervezőknek, a segítőknek, a zsűrinek, a gyerekeknek és az esemény támogatójának, a Communitas Alapítványnak.
Az idei versenynek itt most vége. De! A bukovinai székelyek meséjének ne legyen vége. Sose… Hát… Fuss el véle!
