1910. december 24-én avatták fel Arad második vashídját, amely átszelve az egykori Óvár-tér területét, a mai Romanilor út végére terveztek, és Aradot kötötte össze Újaraddal és Zsigmondházával. A vashíd alapépítményeit Zsigmondy Béla budapesti építész vállalkozó mérnök, vas-felszerkezetét pedig az az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság Resicai Vasművek hídgyára készítette, Totth Róbert mérnök tervei alapján, aki mellett Kanczler Mór mérnök tevékenykedett a tervezésben és a szerelésben.
A 185 méter hosszú és világos kékesszürkére festett gróf Károlyi Gyula-hídat 1910. december 24-én, reggel 6 órakor átadták rendeltetésének (Aradi Közlöny). Továbbra is az Aradi Közlöny-t szemezgetve: az építési költségek több mint 1.340.000 koronára rúgtak, amit kölcsönből fedeztek. A híd építésénél a Resicai Vasművek hídgyárának kb. 60-70 munkása foglalkozott a híd építésénél, és kb. másfél millió szegecset vertek a szerkezetbe.
A híd megnyitásával a hatályba lépett új hídvámokat fizették a használatért (pl. a gyalogos oda-vissza 6 fillért, teher nélküli egyfogatú kocsi után 18 fillért, automobil után 1 koronát fizettek, stb). Ezeket a tarifákat a híd mellé épített vámházban fizették ki. A tarifák megjelentek az Aradi Közlönyben is. A hidat 1944. szeptember 21-én a visszavonuló III. magyar hadsereg egységei felrobbantották, amit az 1945 őszén elhatározott felújítási munkálatokat követően, csak 1947. november 29-én avattak fel újból.
Később, miután évekig forgalom korlátozás volt hatályban rajta, uniós forrásokból 2010 és 2012 között ismételten teljesen felújították. Ez a szecessziós díszítésű, ma műemlékként nyilvántartott híd, amely a város építészeti örökségének része, Arad jelképe.
