Nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy újabb kilenc hónapot tölthetek Csicsókeresztúron, és Vicében, hiszen ennek köszönhetően folytathatom az általam már megkezdett munkát, egy olyan közösségben, aminek már elnyertem a bizalmát, aminek már hasznos tagja lettem. Ezúttal nem egy idegen helyre, ismeretlen emberekhez jöttem, már hazajöttem. Remélem, hogy ebben az időszakban is legalább annyit adhatok az itt élő magyarságnak, amennyit a tavalyi ösztöndíjas létem alatt. Szeptember 1-én újult erővel kezdtem bele ebbe az időszakba. A visszaérkezésem óta eltelt időszak pár mozzanatát a következő képekkel szeretném bemutatni.
