Mezőségi gyermekek szülföldről készült fényképei
A karantén ideje alatt töltött két és fél hónap, hatalmas kihívás volt, de rengeteg értékes pillanatot és újszerű érzést tartogatott számomra és tanítványaim számára is. Új alapokra kellett helyezzük a kommunikációt és az ismeretátadást is. A legsikeresebb, legszebb példája ennek az időszaknak, a szülőföld projekt heteken átívelő témája volt. A program során még a magyar kultúra napjára készülve, saját kultúránk, népművészeti, zenei, irodalmi hagyatékunkat helyeztem célkeresztbe. Így született meg az - alkossunk magyarul - című kezdeményezésünk. Ennek első témája Kallós Zoltán életének feldolgozása volt műalkotások létrehozásával, fókuszban a mezőségi népművészeti hagyatékkal. Következő téma az épített környezet és a mezőségi falu, amelyet a gyerekek fényképek, rajzok formájában valósítottak meg. Majd karantén ideje alatt mindenki hazakerült, leszűkül a mozgástér is, viszont annál nagyobb figyelmet szentelhettünk a szűkebb környezetnek. Így született meg a minket körülvevő világ, szülőföld fotógyűjtemény. A feladat szerint, olyan fényképeket vártam, amik mintegy lenyomatai az őket pillanatnyilag körülvevő világnak. Az elkészült fényképekből egy kiállítást szeretnénk majd rendezni a Kallós Zoltán Alapítványnál.
Én Lenghel Boglárka Aletta nagyon szeretem a szülőföldem, mert itt születem, és itt akarok tovább is élni. Szeretem a falunkat, kevesen vagyunk, de nagyon jól értekezünk. Szeretek sokat kint lenni az állatokkal és szeretem a napsütést. Egyáltalán nem szeretnek máshol lakni. Nagyon szeretek a szüleimnek, nagyszüleimnek segíteni. Itt a szülőföldünkön van a nagy családunk soha nem hagynám el őket. Bar ha nem is lehet mindenki köztünk, de ők a szívünkben megmaradnak. Mi itt szeretjük megtartani, ami volt ezelőtt pár évvel: állatokkal dolgozni, meg kapálni kint a szabadban. Sokan mentek el de visszajárnak. Nagyon szeretem a szülőföldemet!
Lenghel Boglárka- Alsótök
