A Dunakanyarban élek, a főváros közelében. Ha azonban hivatásról és hitvallásról gondolkodom, a gyökerekkel kezdeném. A gyergyói medencét járva, fent a magas hegyek között egyszer csak kinyílik a panoráma és megpihen a szem, ott fekszik szülőfalum Gyergyóalfalu. Népes családba születtem, egy olyan közösségbe, amelyben a hagyomány megélése és a vallás magától értetődő, természetes folyamat.  A tradíciók övezte belső szabályrendszer és a magyar néprajzi év ünnepkörei, mai napig teret adnak alkotásnak, munkának, ünneplésnek. Egészen kiskoromtól életem szerves része a népi kultúra: néptánc, ének, népi kismesterségek és olyan kézművestechnikák, amit a nagyobbaktól ellesve mai napig gyakorlok. Ez a környezet és közösség maga volt számomra a „rend”, ami biztonsággal és bizonyossággal töltötte el lelkemet. Bárhová kerültem életem során, ezt a rendet, közösséget és rendszert próbáltam megteremteni magam köré. Szülőfalum mint egy puha fészek, a legtökéletesebb hely számomra, ahonnan indulhatok, ahová mindig visszatérhetek. 

Az általános iskolát szülőfalumban végeztem, innen Csíkszeredába vezetett az utam, ahol a Nagy István Zene és Képzőművészeti Líceumban tanulhattam és tanulmányozhattam a művészet gyakorlati és elméleti alapjait. Tanulmányaimat Pécsett a teológiával való ismerkedéssel folytattam, majd Kaposváron és Szegeden a művészet és pedagógia került ismét életem középpontjába. Majd egy új lehetőségem adódott, hogy a képzőművészet és alkotás adta kifejezésmódot még közelebb vihessem az emberekhez. A Pécsi Művészeti Kar szakirányú továbbképzésével, a képzőművészet-terápiával új távlatok nyíltak előttem.

Időközben lehetőségem adódott a munkára is. A Pécsi Tudományegyetemen és a Ciszterci Nevelési Központban párhuzamosan foglalkozhattam különböző korosztályokkal. A Berze Nagy János alapfokú művészeti iskolában is tanítottam egy évet. Az iskola nevelési és oktatási elvei azóta is meghatározzák szemléletemet.

Szerencsésnek érzem magam, mert eddigi életem során mindig olyan területen tevékenykedtem, amit hitem szerint rám szabott a Teremtő: tanítással, művészettel, kultúrával, hagyományőrzéssel, közösségépítéssel, emberekkel foglalkoztam.

Célom a magyar kultúra, a népi hagyományok megőrzése és továbbadása a művészeti nevelés eszközeivel. Képzőművészként és pedagógusként, tíz év tapasztalata áll mögöttem, és ebben az időszakban én is rengeteget tanultam.

Képzőművészként folyamatosan a magyar kultúra motívumkincsének bűvöletében élek. Köztéri kerámiáim, magyar népdalos színezőm, és a férjem és általam tervezett Betyárkártya mostanra már a Kárpát-medence számtalan pontjára eljutottak. Hitvallásom, hogy a művészet rendeltetése az üzenethordozás mellett a lélekmentés, a kiteljesítés, az erőt adás és a megérintés.

2018 szeptembere óta, a Petőfi Sándor Programban Kárpátalján teljesítek szolgálatot. Ez után a személyes tapasztalat után, már jóval több tudással és nyitottabb szemmel járok-kelek a szórvány területeken.