Óvodás koromban ismerkedtem meg a néptánccal, amit már akkor nagyon megszerettem. Ez ma sem változott, sőt, egyre inkább magaménak érzem. Volt alkalmam táborokban, óvodákban tanítani, ezáltal megtapasztalhattam a különböző korosztályok néptáncoktatásának szépségét, sokszínüségét. 

Egyetemi tanulmányaimat a kolozsvári Sapientia EMTE, Táncművészeti szakán végeztem 2025-ben. Mesés három év volt, amely alatt bő elméleti és gyakorlati tudással gazdagodhattam. Emellett életre szóló barátságokat kötöttem, melyek segítségével szebben és gördülékenyebben teltek el az egyetemi évek. 

Munkámat tekintve mindig is a gyerekek körében éreztem magam igazán otthon és bátornak is. A bennem élő gyerek ilyenkor kibontakozik és velük együtt örvend minden apró sikernek. Éppen ezért, fontosnak tartom a népi gyermekjátékok beiktatását az aprók életébe, hiszen a szórakozáson túl komplex fejlődést is nyújtanak ezek. A hagyományos kultúra öröklése és generációról generációra való átadása kimondottan fontos a magyar kisebbségeinkben. Erre, a népi játékkultúra egy kiváló értékközvetítő eszköz. 

A Petőfi Sándor Programban most veszek részt először és izgatottan várom, hogy megtapasztaljam e kilenc hónap élményeit. 

Hiszem, hogy a népi játékokon és táncon keresztül nemcsak a mozgást és a közösségi élményt adhatjuk át a gyermekeknek, hanem egy olyan élő hagyományt is, amely erősíti identitásukat, kötődésüket és lelki egészségüket. Örömmel és hálával tekintek a rám váró kihívások elé és bízom benne, hogy a rám bízott közösségekben értéket teremthetek.