Kárpátalján, a Beregszászi járás egyik kis községében Borzsován születtem. Már gyerekként fontosnak tartották szüleim, hogy a helyi közösség életében aktívan részt vegyek. Egy olyan családban nőttem fel, ahol fontos volt az anyanyelv kellő ápolása és a magyar öntudat megőrzése. Kárpátaljai magyarként számomra mindig fontos volt az identitásom megőrzése.

A kulturális életbe már kis iskolás koromban sikerült bekapcsolódnom, a Mezővari Művészeti Iskola zenei tagozatán zongoráztam 7 évig. A Beregszászi №1 iskolában érettségiztem, a kortársaimmal ellentétben az itthonmaradás, és az anyanyelvemen, szülőföldön való tanulás mellett döntöttem. Az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar karán szereztem alapképzéses diplomámat nemzetközi kapcsolatok szakirányon. Ungvár az utóbbi évek során szórvány területek közé került, a magyar ajkú egyetemisták létszáma csökken, a fiatalság asszimilálódni látszik a helyi közösséggel. Egyetemi éveim során több szervezet munkájába és önkéntes programjába is bekapcsolódtam annak érdekében, hogy ezt a folyamatot megfordítsam, és lehetőségeimhez mérten minimalizáljam. Diáktársaimmal fő feladatunknak tekintettük a kárpátaljai magyar fiatalság életének megmozgatását, fenntartását és összehangolását.

A Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetsége meghatározó szerepet tölt be minden kárpátaljai magyar diák életében. Szerencsésnek tartom magam, hogy 4 éven át elnökségi tagként dolgozhattam a magyar diákság fennmaradásáért, a nemzettudat megerősítésért és a magyar utánpótlás biztosításáért, egy olyan Kárpátaljáért, ahol büszkén lehetek magyar. Kommunikációs készségemnek köszönhetően elősegítettem belföldi, külhoni és anyaországi szervezetek között a jó kapcsolattartást közös tudományos és szórakoztató programok szervezésével. Szabadidőmben önkéntesként dolgoztam egy helyi óvodában, ahol magyar nyelvet oktattam, és népmesedélutánokat szerveztem 3-8 éves gyerekeknek. A gyerekekkel való foglalkozás mindig közel állt a szívemhez, az anyanyelvre való oktatást pedig feladatomnak tekintettem. Úgy vélem, igazán csak az anyanyelvén tud az ember tanítani. Csak ebben tudja átadni azokat a rendkívül finom érzelmi tartalmakat, ami a tanítással jár. E nélkül egyszerűen nem érdemes belekezdeni. „Megtanulom, megőrzőm, tanítom, tovább adom”

Kilenc hónap ösztöndíjas munka után az a megtiszteltetés ért, hogy a 2019-20-as programévben a Petőfi Sándor Program keretében dolgozhatok tovább a Magyarok Kijevi Egyesületénél. Folytatom a küldetésemet még nagyobb lendülettel és lelkesedéssel a magyarság jegyében.