A nevem Csordás Mária, de mindenki Emőkének szólít. Édesapám minden álma az volt, hogy Emőke lehessek, de a mi vidékünkön, ahol a magyarság már csak szórványságban él, ez nem volt lehetséges, így hivatalosan Mária lettem. A bölcsődében és óvodában még Emőkének szólítottak, de mivel kevesen tudták kiejteni a nevemet, az iskolában már Máriaként mutatkoztam be. Az egész gyerekkoromat a Szepességen éltem le, ott is érettségiztem, természetesen szlovák gimnáziumban, hiszen a legközelebbi magyar nyelvű iskola Kassán van. A magyart egy titkos nyelvként éltem meg, amit csak a szüleim és én ismertem, hiszen magyar gyerekek a környezetemben nem voltak, de akkor még a magyar nyelvű rádióadást sem tudtuk otthonunkban kifogni. Mégis természetes volt számunkra, hogy otthon mindig magyarul beszéljünk. Akkor még nem is sejtettem, mekkora ajándékot kaptam a szüleimtől, milyen fantasztikus világ, mennyi lehetőség fog előttem megnyílni a magyar nyelvnek, a magyar kultúrának köszönhetően.

18 évesen kerültem Budapestre, ahol a Corvinus Egyetem egyik mérnöki szakán tanulhattam. Erősen vonzódtam a művészethez, ezért egy olyan szakirányt szerettem volna választani, amely a mérnökies gondolkodás mellett a művészethez is kötődik. Tájépítész mérnőkként a kertművészeti tanszéken kerttörténeti műemlékvédelemre szakosodtam.

Amikor Magyarországra kerültem, hirtelen egy új világ nyílt meg előttem. Egy szerény, nagyon egyszerű, de gyönyörű, a Tátra lábánál elterülő, egykor német-magyar ajkú turista kisvárosból, egy olyan fővárosba kerültem, melynek pezsgő kulturális élete a mai napig magához láncol. A fesztiválok, a hagyományörző rendezvények, a mulatságok elkápráztattak, hiszen Észak-Felvidéken nincs hagyománya az ilyen léptékű életstílusnak - például a számomra addig teljesen ismeretlen táncház világa teljesen magával ragadott.

Szeretném, ha ebbe az ajándékba, hogy magyarul beszélhessek, gondolkozhassak, minél több felvidéki gyermek részesülhetne. Nekem a magyarság az életemben annyit jelent, mint a színek világa. A magyarságom nélkül csak a szürke árnyalatai maradnának számomra.