Erdélyi magyarként, háromszéki székelyként szerencsés helyzetben tudhatom magam, hogy vidékünkön még szerencsére nem mi vagyunk kisebbségben, de az ország egészét nézve sajnos én is egy kisebbséghez tartozom. Kovászna megye szívében születtem, és már kamaszkoromtól kezdve több szervezet, például a Máltai Szeretetszolgálat és az egyházi “Kis apostolok” Ifjúsági Egyesület tagja voltam, de részt vettem a Tanulók Háza tevékenységeiben is.

A Babeş-Bolyai Tudományegyetem kézdivásárhelyi tagozatán tanító és óvodapedagógus szakot végeztem, és Budapesten Erasmusos ösztöndíjjal voltam cserediák. Ezt követően, két éven át önkéntes programokban (FSJ és EVS) vettem részt Németországban. Először a szászországi tartományban, Grosshennersdorfban, ahol értelmi fogyatékosok gondozásával foglalkoztam, majd 2012-től Regensburgban, ahol a Katolische Hochschulgemeinde kötelékében egyetemistáknak különféle vallási és világi programokat, filmesteket, kirándulásokat, sítúrákat szerveztünk. Sokat tevékenykedtem a magyar közösségben is, segítőtársaimmal magyar bálokat, színházlátogatásokat, irodalmi esteket szerveztünk a helyi magyarok számára. Időközben Németországban elvégeztem egy lovas-terápiás képzést, Budapesten pedig az Állatorvostudományi Egyetem Lovas-tanár és szervező szakán másoddiplomát szereztem.

Barátaim és tanáraim úgy jellemeznek, hogy nagyon izgő-mozgó egyéniség vagyok, folyton tele vagyok álmokkal, tervekkel, ezen kívül empatikus, kommunikatív, jó szervezőkészséggel rendelkező és közvetlen személyiségnek tartanak. Szeretek szervezni, minél több emberrel megismerkedni, együtt dolgozni, és a rászorulókon segíteni. Remélem, tapasztalataimat a legjobb tudásom szerint tudom majd a bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Társaság kötelékében kamatoztatni