2023-ban kaptam először lehetőséget, hogy a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként Zoboralján, az Esterházy János Szülőföldjéért Egyesületnél dolgozhassam. Majd a 2024/2025-ös periódusban folytathattam a szolgálatot Felvidéken. Ez alatt a közel két év alatt megtapasztalhattam, hogy erősségeimmel és gyengeségeimmel, leginkább szeretettel, alázattal és türelemmel hogyan lehetek részese a zoboralji magyarság életének.

A tevékenység, melyet végezhetek egyben szívügyem is. Elsősorban Isten szolgája, Esterházy János emlékezetének ápolása, tiszteletének terjesztése, az Esterházy János Zarándokközpont működtetése és a boldoggá avatási folyamat segítése. Ez a feladat, ahogy maga Esterházy János lelkülete is közösségteremtő erővel bír és hatása segíti a felvidéki magyarság lelki megújulását. A vértanúk tisztelete egyesíti a nemzetet és erősíti hitünket, amely nélkül elképzelhetetlen a magyar jövő, ugyanakkor kapocs más népek felé is a kölcsönös tisztelet és a megbékélés üzenetével. 

Áldásként élem meg, hogy keresztény magyar embernek születtem. Családomnak és tanáraimnak a magyar kultúra tiszteletét köszönhetem és annak felismerését, hogy mérhetetlen gazdagságot kaptunk örökül. Gyermekkorom óta művészettel szerettem volna foglalkozni. Rajztanári diplomám megszerzése után freskófestészeti munkákba kapcsolódhattam be, számos templomban, közösségi térben dolgozhattam. Ez a munka egyben azt is jelentette, hogy egy-egy közösség nem csak szeretett temploma ajtajait, hanem a szívét is megnyitotta előttünk. Hálás vagyok érte! 2015-től a balassagyarmati művészeti iskolában képzőművész tanárként oktató-nevelő munkát végeztem. Szeretek gyermekek között lenni, tanítani. A tanítás mellett számos közéleti és kulturális programban vállaltam szerepet. Börtönmisszió, tehetséggondozás, hagyományőrzés, konferenciák és táborok, koncertek és kiállítások szervezése, hitéleti és művészeti tevékenységek, pályázati munka. Balassagyarmaton már a Felvidék szeretete is meghatározó élménnyé vált számomra.  

2017-től életem része lett Isten szolgája Esterházy János személye, boldoggá avatásának folyamata és lelki örökségének kibontakoztatása. Fogadószervezetem az Esterházy János Szülőföldjéért Egyesület Alsóbodokon. 2017-ben az egyesületnek köszönhetően sikerült a mártír gróf végakaratát teljesítve a földi maradványait végső nyugalomra helyezni szülőföldjén, Zoboralján. A hamvait tartalmazó urna a Szent Kereszt Felmagasztalása kápolnában kapott méltó nyughelyet a róla elnevezett Esterházy János Zarándokközpontban. Felejthetetlen példa számomra Paulisz Boldizsár, a kápolna és a zarándokközpont építőjének személye, aki templomot és korábban iskolát is épített, alapított. Örökségének ápolása Esterházy Jánoshoz hasonlóan tevékeny szeretetre szólít bennünket is. 

A zarándokközpont az elmúlt nyolc évben sok ezer látogatót fogadott, sok jó gyümölcsöt termett. 2019. március 25-én  hivatalosan megkezdődött Isten szolgája Esterházy János boldoggá avatásának pere Mons. Marek Jędraszewski krakkói érsek kezdeményezésére. Festőművészként részese lehettem a zarándokközpont építésének, Esterházy tisztelőjeként működésének. 2018-ban hitoktató végzettséget szereztem. ’Gróf Esterházy János a szeretet politikusa’ című szakdolgozatom a Jel Kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben. Ebben az évben indult útjára akvarell kiállításom Esterházy János lelkületéről, (mely máig 4 országban, 20 helyszínen lett bemutatva).

Nagyon sokat tanultam tőle a hazája és közössége iránt érzett áldozatkész szeretetről, a szülőföld iránti hűségről, az igazságért való bátor kiállásról, a hit erejéről, az emberi értékek tiszteletéről és a megbékélés útjáról.  A mottóként választott idézet is tőle származik: „Hitemet nem veszítem…” Ez az üzenet egy kis cédulán került haza a családjához, az első életjelként a Szovjetunió munkatáborába hurcolt Esterházy Jánostól. Ez a pár szó emlékeztet, hogy minden körülmények között a hitünk megtartó erő, a legfontosabb erőforrás. Itt Felvidéken, Zoboralján ennek szellemében szeretnék tevékenykedni. 

2023-ban lettem először Petőfi ösztöndíjas. Ez egy új, meghatározó időszaka az életemnek. Boldog vagyok, hogy részese lehetek ennek a munkának. Hálás vagyok érte, hogy ösztöndíjasként szolgálhatom tovább a zarándokközpont küldetését, Esterházy János lelki örökségét és a magyarságot.