Budapesttől nem messze, Mogyoródon nevelkedtem. Három éve a fővárosba költöztem, de családom és rokonságom most is vidéken él. A falusi életnek és családomnak köszönhetően már korán találkoztam a néphagyományokkal, de aktívan csak az elmúlt négy évben foglalkozom néptánccal és népviseletekkel.

Főiskolai éveim alatt találkoztam először Böjte Csaba testvérrel, aki meghívott szovátai gyermekotthonába. A nevelők munkáját szabadidős programok szervezésével és a gyermekek egyéni fejlesztésével segítettem. Rabul ejtett a gyermekotthonok világa, így 2012 óta nemcsak Szovátán, hanem Medgyesen és Déván is rendszeresen dolgozom önkéntesként. 2014-ben csatlakoztam a Hencida Népművészeti Egyesülethez, akiknek nyitottságát és aktív hagyományőrző munkáját hamar a magaménak éreztem. Részt veszek családi táboraikban és a gyermekfoglalkozásokon, a táncházakban pedig moldvai táncokat tanítottam. 2015-ben indítottam el az „Egy nap népviseletben” című kezdeményezést, amelyhez évről évre egyre többen csatlakoznak a világ minden tájáról. A program célja, hogy a népviseletek segítségével a magyar közösségek egy napra összekapcsolódjanak, és megmutassuk, hogyan hordhatók a sokszor szekrény mélyén őrzött viseletek a mindennapokban.

A Petőfi Sándor Program keretében a Válaszúti Szórványkollégium diákjaival foglalkozom. Az elemi iskolában magyar nyelvet tanítok, a szakiskolában a délutáni tevékenységeknél vagyok jelen, szilenciumot vezetek. Olyan szabadidős programokat próbálok szervezni, amelyek mindkét korosztályt megmozgatják. Szabadidőmben a Kendilónai Református Közösséghez járok, igyekszem felfedezni a Mezőség kincseit, és minél jobb kapcsolatot kialakítani az itteni magyarsággal. Motivál az itteni környezet, és úgy érzem, tudásommal, lelkesedésemmel, nyitottságommal még sok mindenben tudom segíteni kollégáim munkáját és a Szórványkollégium életét.