Tordasi lakos vagyok, itt is nőttem fel. Gyermekként leginkább a természet az állatok és a játékkészítés kötöttek le. Jobban szerettem a szénakazalban babázni, mint óvodába járni. Szüleim művészek, alkotó lelkű emberek (Édesapám fotógráfus, Édesanyám keramikus), akik a népi kultúra természetes használói. Őáltaluk én is ebben nevelkedtem, és életemben meghatározó szerepe van a magyar népzenének, táncnak és művészeteknek.  Általános iskolás koromban kezdtem el táncolni a helyi Pillikék néptánc csoportban, majd a Százszorszép Táncegyüttesben. Művészeti szakközépiskolát végeztem, keramikusként. Később a főiskolán Öltözék kiegészítő tervezés és készítés szakirányon végeztem, mint kézműves szakember. Az iskolák mellett folyamatosan gyerekekkel foglalkoztam, hol magán rajzórákat tartottam hol kerámiaszakkört, illetve nyári kézműves táborokban vezettem foglalkozásokat. A kerámia terén két technikával foglakozom kiemelten. Az egyik az egyiptomi kerámia massza összetételével való folyamatos kísérletek, a másik a raku égetés különleges, mindég egyedi és megismételhetetlen világa. A textil munkáim főként vegyes technikával készülnek.

Két évvel ezelőtt kerültem Tusnádfürdőre a Szent László Gyermek Otthonba. Önkéntes munkára jelentkeztem egy hónapra. Végül másfél évig voltam tíz lány nevelője. Miközben velük foglalkoztam, igyekeztem megtanítani nekik azokat a dolgokat, amit a szüleiknek kellett volna,  a legtöbbet még is én tanultam tőlük. Nem csak a gyermekek voltak rám nagy hatással, hanem az itteni környezet és emberek is.