Egy kis erdélyi faluban, Zetelakán nőttem fel, és mert a szomszédunkban volt az iskola focipályája, már egészen kicsi gyermekként része lett az életemnek a labdarúgás. Eleinte hobbiból, a szabadidőmben rúgtam a bőrt, ám az általános iskola elvégzése után tizennégy évesen csatlakoztam a kolozsvári Olimpia Fotbal Clubhoz.

2009-ben átigazoltam a marosvásárhelyi FCM női football csapathoz, és a rendszeres edzések, mérkőzések mellett megszereztem az érettségit a Szász Adalbert Sportlíceumban, valamint a képesítést, hogy helyettesítő testnevelő tanárként dolgozhassak alsó tagozatban. 2010 - ben a csapatunk országos első lett, így kijutottunk a Champion’s Ligába. 2007 - től 2012-ig tagja voltam a román ifjúsági válogatottnak, akikkel 2012-ben részt vettünk az Ifjúsági Európa Bajnokságon. Érettségi után a Székelyudvarhelyi Vasas Femina FC - hez igazoltam, jelenleg itt focizok, és emellett tagja vagyok a székelyföldi női football válogatottnak. 2013-ban sikeresen elvégeztem a „C” licences edzői tanfolyamot, amellyel jogot szereztem az utánpótlás csapatok edzésére, valamint iskolai bajnokságokat rendezhetek. 2014-ben egy alapfokú játékvezetői tanfolyamot is végeztem, ezzel a képesítéssel megyei szintig vezethetek mérkőzéseket.

16 éves korom óta foglalkozom fotózással, elsősorban a portrék és a természetfotók érdekelnek, de nagyon szívesen fotózom a mindennapi embereket is  saját környezetükben. A fényképezés megtanított arra, hogy többféle szemszögből megvizsgálva ugyanazt a dolgot teljesebb képet alkothatok a környezetemről, a világról. Mind Erdélyben, mind Magyarországon voltak már kiállítva fényképeim egy-egy pályázat eredményeképpen. Jelenleg végzős vagyok a Tamási Áron Egészségügyi Technikumban, így az augusztusi államvizsgát követően általános asszisztensként is tevékenykedhetek majd.

A sport megtanított arra, hogy figyeljek az embertársaimra, megtapasztaltam, milyen fontos az együttműködés, a folyamatos gyakorlás, a kitartás és a sportszerű játék. Becsületre, tisztességes küzdelemre, alkalmazkodásra és rugalmasságra nevelt.

A sportban nincs határ, és csapaton belül nem lehetnek érdekellentétek, mert akkor sosem érjük el a célt. Tavaly nyártól az idei tavasz végéig programvezetőként dolgoztam egy gyermektáborban, ahová Erdély mellett a Vajdaságból, Felvidékről és Kárpátaljáról érkeztek hozzánk a csapatok. Láttam, milyen fontos nekik a hovatartozásuk megerősítése, és a kapcsolat a magyar ajkú testvérekkel. 

Nekem is régi vágyam, hogy létrehozhassak egy rekreációs - sport központot, ahová a világ minden tájáról érkeznek majd a magyar származású, magyar gyökerekkel rendelkező gyermekek és felnőttek, és ahol egy-egy turnus végére valóban eltűnik a résztvevők között minden határ, így igazi csapatok születnek a pályán, és a pályán kívül egyaránt.

Ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, rendkívül fontos lépcső számomra a Petőfi Sándor Program.