Egy erdélyi kisvárosban, Kézdivásárhelyen születtem, ahol gyerekkoromtól fogva meghatározta életemet a közösségi lét, a valahová tartozás érzése. Középiskolai éveimben szabadidőmet a gyerekekkel való foglalkozás töltötte ki, együtt tevékenykedtünk, táboroztunk. Felsőfokú tanulmányaimat Marosvásárhelyen, kommunikáció és közkapcsolatok szakon végeztem, ugyanakkor a Marosvásárhelyi Egyetemi Lelkészség közösségének tagja voltam, ahol a Szent Ignác-i lelkiség jegyében a “magis”, a “többre” való törekvés és a szolgálatkészség szellemében nevelkedtem.

Az egyetemi évek után a képzettségem és a közösségben szerzett tapasztalat indított el munkám, a közösségépítés útján. A Gyulafehérvári Caritasnál, az önkéntes program vezetőjeként hosszú éveken át irányítottam az erdélyi önkéntes hálózat építését, az önkéntesség kultúrájának terjesztését, a fiatalok önkéntességre való nevelését. Örömömre szolgált, hogy munkámban a képességeimet és tudásomat a közösségépítés szolgálatába állíthattam.

Ezekből a tapasztalatokból, a bennem levő lelkesedésből és tettrekészségből szeretnék most a zsoboki Bethesda gyermekotthonban élő gyermekeknek is adni.  Kilenc hónapos kanadai szolgálat után úgy éreztem, hogy itthon, Erdélyben is szeretnék a magam egyszerű módján tenni, változtatni és a közösséget gazdagítani. Várakozással indulok Zsobokra, szeretném, ha úgy tudnék a gyermekek között élni és dolgozni, hogy őket egyéni gazdagságukban, értékeikben és nem utolsó sorban, magyarságukban megerősítsem. Böjte Csaba atyával együtt vallom, hogy “a szeretet gyógyszer, nem jutalom”. Így szeretnék jelen lenni.