Méláztam, merengtem… Számot vetettem. 

Felidéztem, visszapörgettem, áttekintettem. 

33 évem... Életem.

Ilyen-olyan…

Élmény. Kihívás. Munka. Móka. 

Sok szép, békés, izgalmas, megható (és vacogós és kínos és elmulasztott…) pillanat. 

Sétáltunk (futottunk, busz után, pedig…), ettünk (levest, ha csak arra…), dolgoztunk (terveztünk, varrtunk, hegesztettünk, ólmot-, bronzot-, betont öntöttünk, drótot hajlítottunk, óriáshalat-, színpadot építettünk, darabot írtunk, színre vittünk, bábot készítettünk, felmásztunk, lemásztunk, pakoltunk, takarítottunk…), kacagtunk (és olykor sírtunk…). 

Összekovácsolódtunk. Barátok lettünk. 

A legjobb… Mikor így… Együtt…Ketten, hárman, ezren. 

Kell, hogy érezzem, hasznos, mit teszek, munkámmal valakinek örömet szerzek. 

Az apró pillanatok. Gesztusok. Szavak… A legszebbek… A mosoly. A taps. 

Látni… megilletődnek, megihletődnek, ámuldoznak, beszélgetnek, somolyognak, mosolyognak, nevetnek, egymásra lelnek. 

Hiányzik.

Itt az idő… 

Vitorlát bontani, szárnyra kapni. 

Menni, támogatni, segíteni, segíteni nem feledni…

Megyek.