Erdély sokkal több, mint az a kis szelet a sok „insta vándor” által a világhálóra feltöltött jól beállított kép és rövid képsor.

Szoktam is mondani, hogy Erdélyt látni kell, és amit itt tapasztal és érez az ember, azt nem lehet szavakkal kellőképpen elmondani, mert ezt átélni kell! Egy 2012-es székelyföldi nyári biciklitúrával egy hosszú szerelem és vándorút vette kezdetét. Ez, az azóta többször megismételt utazás az évek alatt ráébresztett arra, hogy magyarságunkért és megmaradásunkért tenni kell, mert egy ilyen kincs, amit örökül kaptunk, nem marad meg, ha nem őrizzük, és kamatoztatjuk, de mindennél fontosabb, hogy megismertessük a határon belüli magyarság és a szórvány területeken élő magyarok körében is.

Hálás vagyok, hogy a Petőfi Sándor Program keretében eddigi tapasztalataimmal és tudásommal Dél-Erdélyben szolgálhatom a Vízaknai Református Egyházközség és a HÍD Szebeni Magyarok Egyesülete közösségeit.

Debrecenben születtem és iskoláimat is itt végeztem egészen az egyetemig, ahol német-történelem gimnáziumi tanár szakos diplomát szereztem. Számomra Debrecentől elszakadni mindig is nehéz volt, egyrészt a gyerekkori közösségek miatt, - ahol mai napig is megfordulok és tevékenykedek-, másrészt a fantasztikus nagy családom miatt, ahol az 1 éves unokahúgomtól a 96 éves nagyapámig, mindenkit nagyon szeretek. Éppen ezért a nevelő - oktatói munkám által, és a közösségszervező-rendezvényszervező feladatkörben szerzett hazai és külföldi tapasztalataimmal érzem leginkább úgy, hogy szeretnék itt is minél többet tenni, elsősorban a helyi közösségekért. Gazdag történelmünket, kultúránkat és a helyi kulturális értékeket közelebb hozó pl.: játékos foglalkozásokat, kvízesteket, közös filmnézéseket, irodalmi esteket és Erdélyt jobban megismerő túrákat szeretnék elsősorban itt szervezni. Továbbra is segítem a Mosolyvirág Nagycsaládosok Debreceni Egyesületének ifjúságát, amit már több, mint két éve vezetek és szintén aktívan segítem a Fiatalok a Nemzetért Alapítvány munkáját is, a szervezet Hajdú-Bihar vármegyei megbízottjaként.

Számomra a valódi értékteremtés és átadás a legnagyobb fontossággal bír, melyre elsősorban szüleim személyes példamutatása és szeretete nevelt és ezt szeretném itteni helyemen is megvalósítani. Remélem egyszer csak megközelítőleg is annyit tudok majd adni a körülöttem levőknek, mint szüleim adnak a mai napig.