Egy Hajdú-Bihar megyei kisvárosban, Komádiban nevelkedtem, nem messze a román határtól. Már nyolc éves koromban magával ragadott a népi kultúra, a népzene és a néptánc varázslatos világa. Általános iskolai tanulmányaim alatt a helyi művészetoktatási intézménybe jártam, majd hatodik osztályos koromban a közeli, részben román nemzetiségű település, Körösszakál felnőtt táncegyüttesébe kerültem. Ez a közösség megtanított arra, hogy a faluban élő embereknek mennyire fontos saját nemzetiségük megtartása, kultúrájuk életben tartása, és a csoport tagjaként én is magaménak éreztem ezt az ügyet. Középiskolai éveim alatt is a tánccsoport aktív tagja maradtam.

2012-ben a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanító szakos hallgatója lettem. Állíthatom, mióta megértettem a hagyományok megőrzésének fontosságát, tudom, hogy gyermek-táncpedagógus szeretnék lenni. Azzal is tisztában voltam, hogy ehhez egy tanítói diploma elengedhetetlen. A gyerekeket mindig is nagyon szerettem, ezért is esett a választásom a tanítóképző főiskolára. Kezdetben csak a néptánc oktatása iránti vágy vezetett. Ahogy eltelt az első félév, megkezdődtek a tanítási gyakorlatok, rájöttem, hogy tanító néni akarok lenni. Ez az én utam, mert a gyermekek mosolya, a sok kíváncsi tekintet minden rossz napot boldoggá tud varázsolni. Egyetemi éveim alatt aktívan részt vettem a közösségi életben, az egyetemi rendezvényeken, a nemzeti ünnepek alkalmával, vers- és mesemondó versenyeken, táncházakban bizonyítottam, hogy miben számíthat rám az egyetemi közösség.

2014-ben kerültem a Debreceni Népi Együttes felnőtt csoportjába, ahol szakmailag fejlődésnek indultam. Óriási megtiszteltetés számomra, hogy egy 1950-ben alakult, Örökös Kiváló Együttes címmel rendelkező közösség szerves része lehetek a mai napig és segíthetem a csoport előrejutását. 2015 szeptemberében elnyertem a Magyar Köztársaság Ösztöndíját, valamit ugyanebben az évben az egyetem Csoknyay Gyula Alapítványának kuratóriuma nekem ítélte a magyar nyelv ápolása és értékeinek megőrzése érdekében végzett munkámért a Csoknyay Gyula díjat. 2016 januárjában II. helyezést értem el a Debreceni Református Hittudományi Egyetem anyanyelvi tanítási versenyén. 2016-ban kiváló minősítéssel diplomáztam, majd a tanévet már egy debreceni általános iskolában kezdtem, ahol a humán tantárgycsoport tantárgyain belül magyar nyelv és irodalom, etika, rajz és néptánc oktatásával foglalkozom. Munkába állásom óta a folyamatos szakmai fejlődésemen dolgozom, valamint azon, hogy a gyermekekhez közelebb hozzam a néptánc, népzene szeretetét. Igyekszem a népzenéhez szoktatni a gyerekek fülét, az óráimba belecsempészni a folklór elemeit, legyen az akár nyelvtan vagy rajzóra. Hiszem, hogy megfelelő példamutató magatartással és módszerekkel észrevétlenül lopódzik be a gyermekek mindennapjaiba a hagyományok tisztelete.