Mindig is büszke voltam arra, hogy magyar vagyok és magyar az anyanyelvem. Az informatikai technikum elvégzése után a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán folytattam tanulmányaimat. Bár Szegeden születtem és eddigi életem nagy részét ott töltöttem, mégis meghatároz erdélyi létem: a nagyszülőknél töltött vakációk, majd a családunk visszaköltözése édesanyám szülővárosába, Marosvásárhelyre. Édesanyám (az Erdélyi Magyar Televízió szerkesztő-műsorvezetője) mellett bejártam Erdély minden zegét-zugát, a legeldugottabb kis székely falvakat, a Gyimeseket. Segítő alapítványi táborokban töltöttem a családommal együtt a nyári vakációk egy részét éveken keresztül, ahol már kilenc évesen segédkeztem a filmezések alatt, a média-oktatásban, programszervezésben az alapítványi gyerekek, felnőttek számára egyaránt. Ez a kettősség az informatika mellett az irodalom iránti ragaszkodásomban is megmutatkozik. Nem utolsósorban, mindig is minta volt előttem a rászorulók segítése, a közösségért tevés. A Petőfi Sándor Program ezt a lehetőséget adja meg számomra a szlovákiai magyarok körében.