Erdélyi szülők gyermekeként Pécsett születtem. Általános iskolásként szabadidőm nagy részét a néptánc, hittan, szolfézs-, kórus-, hegedű-, és kerámiaórák töltötték ki. Tizenkét évesen Bukarestbe kerültem, ahol angol nyelven végeztem el a nemzetközi gimnáziumot. Ez idő alatt sok időt töltöttem Erdélyben, és alapítója voltam a bukaresti magyarok tánccsoportjának, a Bercsényi Baráti Tánckörnek.

Gimnázium után, egy éven keresztül a Balassi Intézet hallgatója voltam magyar irodalom, nyelvtan és történelem tagozaton. Egyetemi tanulmányaimat nemzetközi gazdálkodás és marketing menedzsment szakon Dániában végeztem. A képzés alatt ösztöndíjasként fél évet Hágában, fél évet Budapesten és nyolc hónapot Bécsben töltöttem. Egyetem után egy magyar start-up vállalkozásnál marketing és irodavezetőként dolgoztam. 

A különböző országokban eltöltött évek alatt mindig a magyar társaságot kerestem. Megtapasztaltam, hogy mit is jelent tartozni valahova. Rengeteg élettörténetet meghallgattam arról, hogy ki milyen okból került távol a hazájától. Megtapasztaltam azt is, hogy mekkora ellentétek vannak az eltérő időkben és okok miatt kitelepült rétegek között, és kívülállóként összehasonlíthattam a különböző országokban egyensúlyozó magyar közösségeket. Amikor 2015 nyarán a Kőrösi Csoma Sándor Ösztöndíjjal Sydneybe kerültem, hirtelen az anyaországgal összekötő kapocs lettem. Hihetetlen volt megtapasztalni, hogy milyen fontos nekik a magyarság, és mennyire hálásak a Programnak, hogy évente új magyar „impulzust”' kaphatnak.

A legfőbb tanúság, amit levontam az, hogy a külföldön felnövő magyar gyerekeket muszáj ráébreszteni arra, hogy a magyar nyelv igenis létezik és használják, hogy magyarul is lehet játszani, szórakozni, Magyarország remek hely és magyarnak lenni „menő". Hosszú távú célom, hogy munkámmal határon túli honfitársaimat segítsem, és ehhez a lehető legtöbb tudást gyűjtsem össze.