Csíkszeredában, nevelkedésem során szüleim fontosnak találták nyelvünk és kultúránk ápolását. Rovásírást tanultam, kézműves foglalkozásokra jártam, néptánc órákat vettem, így sokoldalú ismereteket szereztem hazámról, a művészetekről, hagyományokról és vallásról. Korai éveimben már megértettem a közösségformáló tevékenységek összetartó erejét.

Nagyváradon fejeztem be a líceumot, majd a Francisc Hubic Művészeti Iskola képzőművészeti szakán szereztem diplomát. A művészetek hódolója vagyok, és ez a tulajdonság a közösségi szervezés során mindig nagyon sokat adott. Önkéntes gyermekanimátorként kézműves foglalkozásokat tartottam, és színházi előadásokat szerveztem gyerekeknek. Ezt a tevékenységet Csíkszeredában folytattam, ahol közösségszervezéssel, valamint a felvidéki és anyaországi kapcsolatok ápolásával foglalkoztam. Olaszországi tartózkodásom alatt is fontosnak tartottam a magyar kultúra népszerűsítését, ezért anyanyelvünk és hagyományos kézműves foglalkozásaink szépségeit olasz gyerekeknek is megmutattam.

 A két legfőbb ok, amiért a Petőfi Sándor Programra jelentkeztem az, hogy azonosulni tudok a szórványban élő sorstársaimmal, és szívből szeretnék közösséget építeni. Örömmel tölt el, hogy az ösztöndíjasok egyikeként segíthetem azok munkáját, akik mindennapjaikban azért fáradoznak, hogy magyar földön tartsák a fiatalokat, és a lehető legtöbb segítséget nyújtsanak nekik a boldoguláshoz.